Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Schubert Márta: A realizmus néhány kérdése az iparművészetben

eredményesen törekszik és képes a tőle függetlenül létező valóság megismerésére, így az idealista esztétikai rendszerek a szép kategóriáját az igaz kategóriájától is elszakítva próbálják magyarázni. A materializmus álláspontjáról a szépség : emberi-társadalmi ítélet mindarról, ami az embert körülveszi ; természetről, társadalomról, s az emberi munka eredményeiről. A szépség az objektíve létező természeti és társadalmi jelenségek — egyik — valóságos tulajdonsága, egyik valóságos vonása, amelyet a társadalom a dolgok és jelenségek végtelen sokféleségéből, arculatai sokoldalú változatosságából emel ki és különböztet meg ; a „szép" igenlő értékelésének, igenlő ítéletének forrásául a valóság szolgál. Mindaz, aminek alapján a tudat a szépség kategóriáját megalkotja, objektíve létező, s a sokoldalú és sokféle egyesek bizonyos közös vonásait az ember a „szépség" fogalmában foglalja össze. A szépség tehát a materialista esztétikai rendszerek számára nem a tudat eleve kialakított (apriori) kategóriája, nem a tudat „ruházza fel" a valóságot a szépség vonásaival, hanem a tudat a létező dolgok alapján alkotja meg a szépség értékítéletet tartalmazó fogalmát. A Marx előtti materialista filozófiáktól — mint ismeretes — a történelmi materializmust minőségileg megkülönbözteti az, hogy csak a történelmi materializmus tárta fel és mutatta meg helyesen, történetileg a lét és tudat viszonyát a dialektika módszerével. Míg a korábbi, mechanikus materializmus a tudatot csupán a lét passzív tükrözőjének tekintette, addig a történelmi materializmus felfedte a tudatnak nemcsak tükröző, hanem megismerő funkcióját ; s míg a mechanikus materializmus mintegy elkülönítette az embert és a társadalmat a valóságtól, addig a történelmi materializmus álláspontjáról az emberiség a valóság része és alakítója. így a tudatnak nemcsak szemléleti tevékenysége van, hanem tükröző és megismerő tevékenysége által aktív részese a valóságos történeti folyamatnak, nélkülözhetetlen hatóereje a társadalmi fejlődésnek. A marxista esztétikában következetesen érvényesül a történelmi materializmus alapelve : „a lét határozza meg a tudatot" s következetesen érvényesül a dialektika módszere. így a marxista esztétika képes csak annak a kulcskérdésnek megválaszolására, hogy mi irányítja a társadalmi tudatot akkor, amikor a valóság egyes jelenségeit és vonásait a „szép" értékítéletével különbözteti meg. „Szép"-ként az emberek a valóságnak azokat a jelenségeit és vonásait foglalják össze, amelyeket tapasztalataik és ismereteik történetileg adott színvonalán — társadalmi-gyakorlati céljaik szempontjából alkalmasaknak, valóságos létük szempontjából kedvezőnek ismernek fel vagy vélnek felismerni. így a szépség fogalmának konkrét történeti-társadalmi tartalma elválaszthatatlan az adott társadalom, osztály, társadalmi csoport lététől, ismereteitől, érdekeitől, ebből következően a világról és önmagáról alkotott képétől, erkölcsi-etikai nézeteitől, elválaszthatatlan részét képezi világnézetének. A szépség fogalmának konkrét történeti-társadalmi tartalmában így igen lényeges szerepe van a szubjektív tényezőnek. S e tényezőt lebecsülni igen nagy hiba lenne. Itt is érvényes Marx megállapítása, amely szerint minden régi materializmusnak fogyatékossága az, hogy a világot úgy fogja fel hogy elhanyagolja az emberi tevékenység szubjektív oldalát.

5 S mivel a tudat, a társadalmi fejlődés objektív folyamatának szubjektív oldala, semmi esetre sem lehet egyszerűen egyenlőségi jelet tenni a lét és az azt tükröző tudat közé. De az adott tudat-tartalommal kapcsolatban kutatni kell — és ezt csak a történelmi materializmus alapján lehet — hogy hogyan tükröződik a lét az adott társadalom tudatában, hogy milyen objektív, történeti feltételekre vezethető vissza e tükröződés milyen-