Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Schubert Márta: A realizmus néhány kérdése az iparművészetben

SCHUBERT MÁRTA A REALIZMUS NÉHÁNY KÉRDÉSE AZ IPARMŰVÉSZETBEN • Talán egy művészeti ágban sem olyan kimunkálatlanok az elvimódszertani kérdések, mint az iparművészet területén. Itt elején vagyunk még ennek az alapvető munkának. Csak részben oka ennek az itt-ott még meglevő közöny az elvi-elméleti kérdések iránt ; s részbeni ok csupán a bátortalanságszülte visszahúzódás is. Leginkább az akadályozza a termékeny elméleti munkát, hogy tisztázatlan az iparművészet mibenléte, specifikuma. Többféle, egymásnak részben vagy egészben ellentmondó nézet van elterjedve vele kapcsolatban, s az iparművészet fogalmának e tisztázatlanságából következik elsősorban a vele foglalkozó tudományágakra ma jórészt még jellemző metodikai bizonytalanság és elvi-elméleti elmaradás. Ez a helyzet pedig érzékenyen érinti iparművészetünk fejlődését is. Sztálin elvtárs mutat rá, hogy a társadalmi jelenségeknek egyetlen közös jellemzője az, hogy a társadalmat szolgálják. „A továbbiakban komoly különbségek kezdődnek a társadalmi jelenségek között. Arról van szó, hogy a társadalmi jelenségeknek e közös vonáson kívül megvannak a maguk különleges sajátosságaik, amelyek megkülönböztetik őket egymástól, amelyek mindennél fontosabbak a tudomány szempontjából."

1 így első feladatunk az, hogy megkíséreljük az iparművészet sajátosságainak, specifikumának meghatározását ; meg kell kísérelnünk megállapítani azt, hogy milyen sajátos eszközökkel szolgálja az iparművészet a társadalmat. Az iparművészettel kapcsolatos kérdések egyik tekintélyes szakembere, Dobrovits Aladár, hosszabb tanulmányt szentelt az iparművészet specifikuma kérdésének.

2 Az ő meghatározása szerint ,, . . . iparművészeten a műalkotásoknak azt a csoportját értjük, amelyek egyúttal használati tárgyak is lehetnek vagy használati tárgy típusából fejlődtek, illetve annak jellegét megőrzik, továbbá azokat a műalkotásokat, amelyeknek előállítása a használati tárgyak előállításánál szokásos technikával történik és avval szorosan összefügg."

3 Dobrovits elvtárs e sok időszerű problémát felvető meghatározását vitaindítónak kell tekintenünk. Annál is inkább, mert a későbbiek során azt írja : „Melyek azok a tényezők, melyek — az általuk kifejezésre juttatott tartalmat egyelőre figyelmen kívül hagyva — a használati eszközt műalkotássá teszik? Ezek : a forma, a díszítés és az anyag." S tovább : ,, . . . az iparművé1

I. Sztálin: A marxizmusról a nyelvtudományban. Társadalmi Szemle, 1950. júl. —aug. 544. old. 2 Dobrovits Aladár : Sztálin elvtárs nyelvtudományi cikkei és a stílus kérdései. Művészettörténeti Értesítő, 1953. 1-2., 3-11. old. 3

Uo. 3. old. 16* o 243