Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

Dobrovits Aladár: Az Iparművészeti Múzeum és társintézményei a felszabadulás óta

kiemelkedő, tipikus, esetleg egyedi, kivételes, e tekintetben Múzeumunk célkitűzéseit elsősorban esztétikai, művészeti szempontok vezethetik. Másfelől azonban a történeti kép teljességére, a társadalom fejlődésének és ellentmondásainak minél teljesebb bemutatására is kell törekednünk. E tekintetben éppúgy nem szelektálhatunk esztétikai szempontok alapján, ahogy nem teheti ezt egy levéltár, vagy egy nemzeti könyvtár sem. A gyűjtés szempontjai tekintetében elsősorban a tervszerűség kell, hogy a múzeum tevékenységét jellemezze. Egyrészt tudnia kell, hogy mit és miért kíván gyűjteményei sorába iktatni, másodszor ismernie kell saját gyűjteményeit, azok hiányosságait, illetve fejlesztésük szükségszerű irányvonalát. A múltban gyakran előfordult, hogy a gyűjteménygyarapítás túlságosan is az esetlegesség, a felbukkanó tárgyak megszerzésének korlátai között maradt, illetve a meglevő gyűjteményanyag nem kielégítő ismerete alapján történt, felesleges, vagy nem okvetlenül szükséges tárgyakkal gyarapítva a gyűjteményeket — esetleg helyes esztétikai szempontok alapján. Ugyanakkor az is előfordult, hogy kizárólag csak az esztétikai szempontok figyelembevételével nem oly mértékben kiemelkedőnek ítélt, de történeti vagy művészeti szempontból hézagpótló, vagy döntő jelentőségű darabok nem kerültek be a múzeumba. A múzeum gyűjteményei gyarapítása tekintetében tehát egyszerre teljességre, ugyanakkor szelekcióra kell, hogy törekedjék. Teljességre a történetiség tekintetében, szelekcióra a művészeti nívó, a szükségszerűség és haladó hagyományaink bemutatása terén. A tudományos dokumentáció szempontjai mellett, a kiállítás és a feldolgozás szempontjait is figyelembe kell vennünk. A Múzeumnak tehát általában törekednie kell a magyar és európai művességek művészi és technikai (technológiai) szempontból — a kettő az iparművészetben gyakran elválaszthatatlan — kiemelkedő darabjainak megszerzésére. Ugyanakkor vigyáznia kell, hogy még ilyenek megszerzésénél is ne vezettesse magát túlságosan az esztétikai szempontoktól és gyűjteményeiben már jól képviselt művességi ágakat, korszakokat, területeket, műhelyeket vagy mestereket ne fejlesszenek fölöslegesen olyan darabokkal, melyek az azokról alkotott képet új vonásokkal teljesebbé tenni nem tudják. A Múzeumnak törekednie kell elsősorban oly korszakok, területek, művességi ágak, műhelyek és mesterek minél teljesebb begyűjtésére, melyek gyűjteményeiben sehogyan, vagy hiányosan vannak képviselve. E tekintetben nem egyszer szükséges, hogy az esztétikai szempont rte legyen elsődlegesen döntő jellegű, így pl. a magyarországi kerámiaművesség történetének és anyagának teljessége bemutatása szempontjából fel kell gyűjtenie a művességileg, művészetileg másodrangúbb műhelyeknek az anyagát is, melyek az élvonalbeli, elsősorban az uralkodóosztályok vagy a polgárság vezető rétegei számára dolgozó műhelyek mellett, a múltban a polgárság kisebb rétegei, sőt a dolgozó osztályok tömegei igényeit elégítették ki. Tennie kell ezt nemcsak a történeti kép teljessége végett, hanem azért is, mert ezeknek a ,,másodrangúbb" műhelyeknek alkotásain keresztül nem egyszer jobban tanulmányozható a nép szélesebb rétegeinek ízlése, a népművészet és az elsősorban az uralkodó osztályok, a polgárság vezető rétegei számára dolgozó iparművészet kapcsolata. Végezetül ezeknek a műhelyeknek az alkotásai nem egyszer alkalmasabbak az élvonalbeli műhelyek alkotásainál arra, hogy új szocialista-realista, nemzeti jellegű iparművészeti tömegtermelésünk alapjaivá, tovább fejleszthető haladó hagyományaivá váljanak. A keménycserépgyárak alkotásai könnyűszerrel szolgálhatnának például a művészeti szempontból