Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Koós Judit—Somogyi Árpád: Adatok a magyarországi XVII—XVIII. századi orosz könyvek fametszeteihez

pártázatai illetően meg kell jegyeznünk, hogy hasonló megoldású fejléc ez ideig csak Ivan Fedorov által 1565-ben nyomtatott Csaszovnyik-jából ismeretes.

30 E fejléc stílusvizsgálata arra a megállapításra juttatott bennünket, hogy a mester az orosz népi ornamentika több forrásból eredő elemeit használta fel. Az oromzatban, vagy a fejlécpártában megmutatkozó ornamentika analóg vonásokat mutat az orosz népi fa-architektúrában előforduló faragott, áttört oromzatokkal és övpárkányokkal.

31 Az orosz fa-architektúra díszítményeivel való közeli rokonsága után ítélve bizonyos, hogy a keretezés nélküli fejlécek is a fafaragás ősi orosz motívumkincsét örökölték.

32 E fametszetek ékítményeihez hasonló hullámzó, csavarodott indákkal alkotott frizek az orosz fafaragóművészetben az övpárkányokon még a múlt század derekán is éltek. Könyvünkben előforduló fekete, vagy fehér alapú folyamatos növényi díszítésű fejlécek ornamentális elemei indákból, virágokból és levelekből állanak. E virágok rendkívül egyszerűek ; a fehér alapon csak sziluettben vannak ábrázolva, ami feltehetően a bútorok festett díszítésére vezethető vissza.

33 A XVIII. század végén a fejlécek stílusában nagy változás figyelhető meg. A korábban oly ritka, vallásos témájú, alakos ábrázolás a század vége felé egyre nagyobb számban fordul elő. Megjelenése megváltoztatta a régi kompozíciót, mert a fejléc közepén ovális vagy kerek mezőt szakít ki a vallásos jelenet számára. Ez a típus vált állandóvá a XVIII. század folyamán. A régi dúcokat egyáltalában nem, vagy csak elvétve használták. A mesterek az orosz fametszőművészet hagyományaiból már csak egyes elemeket vettek át, és a régi, sajátosan orosz ornamentika a könyvek díszítésében lassan háttérbe került. Előfordul —- bár ritkábban —-, hogy a miniatúrák művészetéből próbálnak meríteni. így például a XVII. századi miniatúrák színes virágcsokraiban szereplő rózsamotívumokat fedezhetünk fel a ráckevei Mineon lapjain

34 (4. kép). A fejléc középső mezőjének kagylódíszes tükrében elhelyezett vallásos ábrázolásnak —• bár átmenetet képez a következő szakasz stílusához — mégis van érintkezési pontja az ősi hagyományokkal. Az itt alkalmazott virágábrázoláshoz hasonlót találunk a Vilhelm Oranski által készített, 1672-es évszámú, miniált könyv virágdíszei között.

35 A XVIII, század legelején megjelenik a moszkvai típustól eltérő, új alakban komponált fejléc, amelynek alsó, egyenes vonalára a jobbról és balról hullámzó virágdísz-kerettel körülvett középső ovális kartus támaszkodik. Ennek a kompozíciója közel áll Vilhelm Oranski 1672-ben készült könyvének díszeihez.

36 Ezek az érintkezési pontok azonban egyre jobban elhalványodnak, hogy helyet adjanak a barokk művészet hatásának. Kezdetben az orosz művészet e barokk ornamentumokat úgy használja fel, hogy beleolvasztja, beleszövi a népi ornamentika együttesébe, amint azt a ráckevei Mineon fametszetes fejléceinek nem egy példányán megfigyelhetjük.

37 30 Zernova : i. m. 9 t., No 81. 31 Ascsepkov, E. A.: Russzkoje narodnoje zodcsesztva v vosztocsnoj Szibiri. Moszkva, 1953 104. ill. 3i Ascsepkov : i. m. 160. ill. 33 Méretük változik 12,6 — 13 és 1,8 — 2,1 cm között. 34 Ráckevei gör. kel, templon tulajdona. 35 Szvirin, A. N.: Drevnyeruszkaja miniatjura. Moszkva, 1950. Titularnyik 1672. évből. 36

Szvirm : i. m. 131 p. 37 Ráckevei gör. kel. templom tulajdona.