Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

Dobrovits Aladár: Az Iparművészeti Múzeum és társintézményei a felszabadulás óta

1953, Kócs 1954, Bélapátfalva, ez évre tervbevéve). Egyes konkrét feladatok elvégzésére a Múzeum munkaközösségeket szervez. Élő iparművészetünkkel való foglalkozását Múzeumunk intézményesen folytatja. Múzeumunk munkatársai részt vesznek a Képző- és Iparművészek Szövetsége, valamint a Múzeum épületében ez év folyamán helyt kapott Iparművészeti Tanács szakbizottságaiban, műteremlátogatásokat végeznek, konzultációkon vesznek részt. Részt vesznek az Iparművészeti Főiskola munkájában. Múzeumunk a modern iparművészettel, különösen a nagyüzemi termeléssel való intenzív foglalkozásával jelentős mértékben segíti elő a termelő terület fejlődését és ezt kötelességének tekinti. Múzeumunk e tekintetben is országos munkát végez. 1954-ben a Múzeum megjelentette Évkönyve I. kötetét. 1954-ben a Múzeum tudományos munkatársai mintegy 120 tudományos dolgozatot írtak, több mint 80 előadást tartottak. A Múzeum kéthetenként ismeretterjesztő előadást tart, ez évben helyrehozta és berendezte nagy befogadóképességű előadótermét. A Múzeum a marxista szemléletű iparművészettörténeti kutatás tudományos intézetének feladatait vállalja és kívánja ellátni. Munkájának középpontjában ez az alapvető szempont áll, ennek van alávetve minden egyéb. A Múzeum tudományos munkájában mindinkább arra törekszik, hogy ne csak egyéni kutatók munkahelye legyen, hanem tudományos munkatársai céltudatosan és tervszerűen dolgozó tudományos munkaközösséget alkossanak (természetesen ugyanez áll a Keletázsiai Művészeti Múzeumra is), akiknek egyéni ízű és érdeklődésű kutatásai szervesen épülnek bele a Múzeum egészének munkájába, amint ez az egész magyar iparművészettörténeti, ezen túl pedig művészettörténeti kutatásának egyre fontosabb részévé kell, hogy legyen. A Múzeum tudományos munkáját nem izoláltan kívánja végezni, hanem együttműködve a társintézményekkel és a magyar művészet múltjának értékeiért és további fejlődéséért felelősséget viselő és vállaló minden szervvel. A Múzeum tudományos munkájában igyekszik túllépni közvetlen feladatai szűkreszabott keretein és azt vallja, hogy bár az iparművészettörténeti kutatás a művészettörténeti kutatás önálló és sajátos módszereket igénylő ága, a művészetek múltjának és jelenének kutatója egyetlen művészi ágat, egyetlen műtárgyat sem szemlélhet a társadalom életétől elszakítva, önmagában, önmagáért. A múlt emlékeinek tanulmányozása pedig csak a jövő építésének érdekében történhet. A Múzeum tudományos munkájában szocialista építésünk tevékeny és elismert tényezője kíván lenni. A Múzeum könyvtárát az ostrom alatt nagy veszteség érte, rendkívül értékes — akkor kb. 18 000 kötetet kitevő gyűjteménye — az épületet ért háborús károk folytán, részben szintén sérülten, az épület különböző helyiségeibe került. A felszabadulást követő években elsődleges feladat volt, az addig szakok szerint raktározott könyv és folyóiratanyag különválasztása és az előbbinek numerus currens rendszerű raktározása, az alfabetikus katalógus munkáinak megkezdése. 1953-ban az időközben megnövekedett állomány teljes leltározása és feldolgozása mellett elkezdődött a könyvtár szakkatalógusának elkészítése is és ezzel párhuzamosan építettük ki kapcsolatainkat szovjet és népi demokratikus könyvcentrumokkal és szereztük be, illetve pótoltuk a hiányzó nyugati szakirodalmat. Lényeges feladat volt az 1905 és 1940 között megjelent irodalom beszerzése is, mert ebben az időszakban a könyvtár aránylag keveset vásárolhatott anyagi ellátmányának megfelelően.