Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Dobrovits Aladár: Gádor István művészete
BUHW— **** 10. Váza irókás dísszel 11. Tányér címerállattal meglátásokat eredményeznek, amelyek későbbi és ízig-vérig realista látású művészete alapját képezik, mind a mai napig. Mert Gádor művészete szigorúan következetes. Nincsenek benne törések, váratlan szembeállások, előbbi eredményeivel, azok feladása vagy megtagadása. Mindaz, amit egyszer megtalált és elért, művészete további fejlődése el nem felejtett részévé válik. Vannak gyors, látszólag előzmény nélküli, új eredményei, de az egész művészetét elemző szem könnyen megismeri a gyökereket és felismeri az egyszer elért eredmény magasabb fokon való megismétlését, újra felhasználását, évek múlva. Ez a szerpentinszerűen egyre magasabb csúcsokra törő spirálszerű vonal jellemzi Gádor művészetét. Expresszionista korának játékos emberalakjainak vagy állatfiguráinak formaadása képezi későbbi tréfás vagy mélységesen komoly és valósághű plasztikái megoldásainak alapját az ekkor kialakult formaadó és motívumképző gyakorlata újra és újra visszatér későbbi, realista szemléletű művészetében is. Gádor egyes periódusai között nehéz éles átmenetet vonni. Korai primitív-expresszionista, őskori reminiszcenciákat megőrző korongolt figurái, későbbi, népi ízű korongolt szobrainak kétségtelenül előzményei. Korai, az állat karakterének jellemző, de eltúlzott hangsúlyozású állatplasztikái alapjai későbbi játékos, de valósághű megfogalmazásainak. A primitívektől egyre inkább a nép, a magyar nép művészetéhez közeledik, a magyar nép művészetéhez közelíti eddigi eredményeit. Az 1925—
