Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Weiner Mihályné: Szalay Ágoston mézeskalácsforma-gyűjteménye az Iparművészeti Múzeumban
kettő magyar ruhában ábrázolja ez alkalomból az uralkodót. 2636. és 10799. (5. kép) számú formák a kánaáni szőlőfürtöt vivő két alak XVII. század végi, magyar öltözékű ábrázolásai. A darabokon kiemelendő a magyar viselet : a sodrott zsinóröv, az ékbevágott peremű zacskós süveg a visszahajtott kézfejvédő leffentyű, a magyarosra vágott csizma hangsúlyozása. A magyar címer kap hangsúlyt a 2600. számú (6. kép), Bártfáról 1661-ből származó, és még több, a monarchia államait és ezek jelvényeit ábrázoló formákon. Helyi német témák pl. a Wittelsbach-címer (7. kép), a fonó nő (8. kép) és jellegzetes német viseletek (9. kép). 8 A nyíllal átlőtt szarvas elem feltűnését magyarországi mézeskalács-formákon egyesek ausztriai legenda elterjedésének tulajdonítják. 9 Ausztriában mutatható ki leginkább, hogy a népművészet helyi, eredeti, régi elemeit hogyan vette át a mézeskalács-forma faragás. Az esküvői kanálra faragott pólyásbaba, vőlegény és menyasszony, az ágyneműre hímzett szentcsalád népi elemei gazdagítják itt a mézeskalács-forma faragás tematikáját. 10 Ezek az egységen belüli helyi jellegzetességek azonban szintén terjedtek, mint akár a szarvas, akár a pólyásbaba esetében látjuk, és ez az aránylag gyors elterjedés a darabok meghatározásánál nehézségeket jelent. A legnagyobb nehézséget az a tény jelenti, hogy úgy a készítők, mint a formák sokat vándoroltak. Ismeretesek példák arra, hogy hivatásos fa- vagy rézmetsző — de arra is, hogy maga a mézeskalácsos mester vagy legény faragta a formát, s valószínűleg az utóbbi eset a gyakori. A vándorló mézeskalácsos mesterlegények erősen hozzájárultak a témák terjesztéséhez. Ilyen vándorló mézeskalácsos mesterlegényekről több helyen tesz konkrét említést a német irodalom. 11 De magyarországi szájhagyomány is úgy tartja számon a mézeskalácsos mesterek körében, hogy régen nagy volt a vándorlás a monarchia egész területén, kölcsönösen. Még a céhek megszűnése utáni időben is sűrűn jártak magyar mesterlegények Ausztriában. lla Tudunk a kezdeti könyvnyomtatás korából példát arra, hogy nyomódúcok milyen nagy területeket bejárhattak 111 *. A bábsütődúcokat nem tartották ilyen pontosan nyilván, de feltételezhető, hogy ezek még könnyebben vándoroltak és cserélhettek gazdát. A gyűjtemény egyik legnagyobb kérdése is talán a vándorlással kapcsolatban fogja megtalálni magyarázatát. Ez a,probléma az IS és CBF betűk egyezésében 8 Viktor Theiss német szakíró szerint a német formák fonónője Frau Berchtát, a fonás és a fonószoba mesebeli védőjét ábrázolja, kiben ugyanúgy, mint közép-németországi formájában, Frau Holle alakjában a pogány Freia istennő emléke él. Hogy formánk valóban őt ábrázolja, amellett szól, hogy Frau Berchtáról szóló mesék Dél-Németországban és az Alpesvidéken terjedtek el és tisztelete Berchtesgadenben és Salzburgban pl. a Berchtentanz szokásában maradt fenn, tehát éppen a mi területünkhöz kapcsolódik. (Von Deutscher Sitt' und Art F. J. Bronner. München, 1908. 22. old.) 9 Romhányi Gyula : Régi magyar bábsütőformák. Magyar Iparművészet, 1936, I. sz. 10 Holme : Peasant Art in Austria and Hungary, 122. kép (Kanál). 11 Hans Karlinger : Deutsche Volkskunst (Propyläen, Berlin) és a Deutsche Volkskunstsorozat Danzig kötete, 97 — 106. old. (Verlag Böhlau, Weimar) említenek mézeskalácsos vándorlegényeket. lla B. Koroknay Éva adatgyűjtése szerint a pápai Nagy Sándor mézeskalácsos-mester, aki 1892-ben szabadult fel, felszabadulása után Grazban, ,,Alsó- és Felső-Stájerban", Németországban és Slavoniában dolgozott, mindenhol 1 — 1 félévig, viszont őnála is megfordultak német és cseh vándorlegények. llb G. V. Panzer : Geschichte der nürnbergischen Ausgaben der Bibel, Nürnberg, 1778. 65. old. kimutatja, hogy egyes nürnbergi dúcok először Kölnben, azután Nürnbergben, majd Halberstadtban kerültek nyomásra.
