Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Weiner Mihályné: Szalay Ágoston mézeskalácsforma-gyűjteménye az Iparművészeti Múzeumban
tek faragásaival. 6 Sok példánk van ezeket az ismérveket viselő formáknak a tárgyalt terület hol egyik, hol másik távoli pontján való felbukkanására, bizonyítva, hogy az itt"elemzett stílus valóban ennek a területnek sajátossága s más területek faragási módjától észrevehetően elválik. 7 Természetszerűleg felmerült itt a kérdés : vajon a Magyarországon gyűjtött, ausztriaiakhoz hasonló formák esetében mindig csak behozatallal állunk-e szemben? Kétségtelen, hogy a gyűjtemény egyes darabjai Ausztriából kerültek Magyarországra és itt használták őket, esetleg hosszú időn át —• itt hatottak s a nép megkedvelte és magáénak ismerte el őket. Például a 2597. számú német viseleteket ábrázoló formát is Késmárkon gyűjtötte Szalay Ágost (3. kép). Az egyes darabok összefüggései azonban bizonyítékot nyújtanak arra is, hogy magyarországi helyi mesterek is faragtak hasonló magas színvonalú darabokat. 7a 6 A stílus jegyei különösen feltűnnek, ha nem is nagyon távoli és nem is elszigetelt, de mégis más vidékek bábsütő-faragványaival hasonlítjuk össze a mi területünket. Ismerünk pl. hintót ábrázoló faragást Württembergből is, de összehasonlítva a Szalay-gyüjtemény hasonló tárgyú darabjaival, az előbbiek népművészeti jellegű, erősen stilizált cifrasága ezektől azonnal megkülönböztethető. Pommeránia, Stralsund egyszerű, majdnem geometrikus állatalakjai, főleg halak, szintén idegenek a mi területünktől. Danzig vallási tárgyú kompozíciói néha a románkori emberábrázolásra emlékeztetnek. A lengyel formafaragás jellegzetessége a „népi rokokó" kecsessége és vidámsága. Más vidékeknek még tematikájában is megtaláljuk a helyi jellegzetességeket. Észak-Friesland ősi helyi elemei : a nap-motívum, az életfa (a Weltesche), ugyanúgy ismeretlenek az Alpes-vidéken, mint a szélmalom, a hajó, vagy akár a „Baakerkorf", a pólyásbaba ruháskosara. Észak-németországi téma a város felett lebegő angyal is. Van példa a Szalay-gyűjteményen belül is más típusra : nem idegen ettől a formavilágtól, de mégis más vidék szellemét sugározza a segesvári Apafi-forma — másik oldalán Andreas Bertram apothecarius. 1675-ből származó címerével. Viktor Roth : Die Deutsche Kunst in Siebenbürgen című művére kell itt hivatkoznunk, mely szenvedélyesen igyekszik ugyan Erdély művészetét németnek feltüntetni, de neki is el kell ismernie (58. old.), hogy különösen a bútor- és fafaragás művészetében éppen a XVII. századi Erdély sok értékes eredetiséget mutat. Ez a forma is ennek a helyi ízű faragóművészetnek értékes terméke, mely kelet-európai, talán orosz formákkal mutat rokonságot, a síkban kiterített épületábrázolások tekintetében minden esetre. Összevetendő : pl. Bobrinski : Narodnaja Russzkija Gyerevjannija Izgyelija (Leipzig, 1912.) című művében található épületábrázolásos mézeskalács-formákkal. Az orosz figurális-állat- és ornamentális faragások a mézeskalács-formafaragásnak ismét más nagy területe, melynek erőteljes eredetisége külön tanulmányt igényel. 7 Analógiák : Holme : Peasant Art in Austria and Hungary (The Studio 1911.) 76. kép: Mária koronázása, Salzburg, ugyanitt 87. kép : Szentháromságot ábrázoló fajansz edény. Hasonlóak a Szalay gyűjteményben 10809 sz. Szombathelyen gyűjtött Mária koronázása, 2632 sz. Szentháromság, Kassáról, 2647. Szentháromság Besztercebányáról. Daniel Baud-Bowy : Peasant Art in Switzerland (London, 1924.), 144. kép. Mézeskalácsforma, összefüggéstelenül elszórt használati tárgyakkal, 1665-ből. Hasonló a Szalay-gyüjtemény 2612. sz. Sárváron gyűjtött darabja. 2681. sz. Orpheus-forma keretelése hasonló a Csáktornyán gyűjtött 2721. sz. Ádám — Évaforma keretével. Hasonló vadászatos keretű formát őriz a berlini Museum für Kunstgewerbe, és dél-németországinak tartja nyilván. Sok hasonló vonást találunk magyarországi darabok között M. Haberlandt : Össtcrreichische Volkskunst 86. tábláján látható Háromkirályok-formával és 87. táblán látható angyali üdvözlet formával (12. kép). Képünk a Szalay-gyüjtemény egy darabját ábrázolja. 7 » Pozsonyban faragták az I. Lipót formát, mely az uralkodónak Pozsonyban magyar királlyá való koronázása után készült és őt magyar ruhában ábrázolja. A faragás felső részén látható koronát tartó két angyalhoz teljesen hasonló angyalokat látunk egy másik, meghatározatlan, Szentcsaládot ábrázoló formán, s ezt e hasonlóság alapján bizonyossággal tarthatjuk ugyanabból a műhelyből, sőt talán ugyanattól a kéztől való munkának. Mivel ezt az utóbbit a túloldalán látható Ádám —Éva későbbinek datálja, nyilvánvaló, hogy ez is Magyarországon készült, s ebből viszont sok más hasonló, meghatározatlan, igen színvonalas, Betlehem és háromkirály faragás magyarországi származására következtethetünk. (2620 sz. és 2662 sz. formák.) Lásd a szerzőnek az 5. pontban említett cikkét.
