Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Sternegg Mária: XVIII. századbeli minorita szerzetes munkája az Iparművészeti Múzeumban

gyóntatószékét, orgonáit felépítették és díszítették ; oltárszobrokat, ereklye- és gyertyatartókat faragtak, sekrestyéket és refektóriumokat rendeztek be. Felmerül továbbá az a kérdés, van-e az egri minorita bútorművészetnek lokális jellege? Szélesebb körben : beszélhetünk-e magyar minorita stílusról? Tanulmányunkban e kérdésekhez még nem jutottunk közelebb. Ezekre választ akkor kaphatunk, ha már az összes magyarországi minorita berendezést beható vizsgálat alá vettük. Eddigi vizsgálódások alapján a következőket feltételezzük : rendi stílus elsősorban ott fejlődhetett ki, ahol saját műhelyükben nevelték a faragó testvéreket, mint pl. a pálosoknál. A minorita rendházak közösségében dolgozó asztalosmesterek és faragóművészek más és más örökséget hoztak magukkal új hazájukba. Némelyik közülük több évtizedet tölt itt, egy rendházon belül, egymás mellett, egymásra hatva dolgoznak. Némelyik közülük hamar magáévá teszi a magyar ízlésigazodás formanyelvét, a másik ugyanakkor csupán hatása alá került, s általános európai formanyelvét eszerint módosította. A további stíluskritikai vizsgálódásoknál tekintetbe kell vennünk a mesterek egyéni hangját, s ennek megfelelően líraiabb, vagy drámaibb előadásmódját. Ha a lokális jelleget keressük Egerben, tekintetbe kell vennünk egy-egy intérieur darabjainak összehangoltságát. A stiláris vizsgálat mellett, nagyon alaposan kell tanulmányoznunk a technikai megmunkálást, a vésőnyomokat stb. Az egri Minorita templomban a padok egységes jellegűek. De ugyanakkor épp a padokkal kapcsolatban merülhet fel egy eddig ugyancsak nem vitatott kérdés. Milyen volt a szerzetes asztalosok munkamegosztása? Egy-egy templombelső padjait nem készíthette egy és ugyanazon mester. Sűrűn helyezték őket egyik rendházból a másikba, de azt is tudjuk, hogy egyidőben, egy helyen több asztalos is dolgozott. Munkájukban egymásmellettiség, vagy alárendeltség nyilvánult-e meg? Lényeges kérdések egy munka hovatartozásának megítélésekor. Vizsgált szekrényünk helyét Egerben meg tudtuk határozni, de a magyarországi minorita asztalosok munkásságába csak akkor állíthatjuk bele, ha a fenti vizsgálatokat valamennyi fennmaradt emlékünknél elvégeztük. Ezeknek az emlékeknek alapos vizsgálata fontos feladat a magyar bútorművészet kutatásának szempontjából. Itt találjuk ugyanis azokat a ritka bútorokat, amelyeknél fennáll annak a lehetősége, hogy készítőikkel azonosíthatóak. így a szemünk előtt játszódik le az az igen érdekes és figyelemre méltó jelenség, hogyan alakult ki az európai stílusáramlatokon belül, a sok összetevőből táplálkozó, egyéni formanyelvből, a helyi igényeknek és követelményeknek megfelelő berendező stílus.