Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Szabolcsi Hedvig: A bútorgyűjtemény néhány újabb szerzeménye

2. Az 1. képen szereplő pad homloklapja berendező stílus mellett a közvetlenü Itáliából hozatott bútorok is éreztetik hatásukat (Várday Ferenc gyulafehérvári püspök berendezése).

6 Az ülőpad homloklapján látható akantuszinda fodrosszélű bimbói, virágai is olasz renaissance előképekre nyúlnak vissza. Az erdélyi művészetben legkorábbi és legközelebbi analógiáját Lázói János kápolnájának olasz mester faragta, 1513-ban készült faajtajában találjuk meg. Ez a mester bizonyára más munkákat is készített itt, feltétlenül hatása volt az erdélyi bútorművészet renaissance átalakulására.

7 A cassapanca akantusz-indája leveleinek formálása igen közeli ' rokon a Lázói kápolna faajtajának faragványaival, de annak rozettái helyett más bimbós, virágos megoldással. Kompozíciójában a hasonló olasz ornamentikánál oldottabb, gazdagsága túláradó, túl van a klasszikus formákon. Egy-egy tulipánszerű virág, vagy bimbóképzésében már a dél-német, közelebbről augsburgi ötvösművészetből, hozzánk a szász vidékeken keresztül gyökeresedett hatásokat éreztet.

8 Ezen a bútoron sajátosan keverednek az olasz és német renaissance művészetből tanult elemek. Az utóbbira példa a pad kartámasztói alatt elhelyezett két herma. Ez a díszítő motívum általános jellemzője a renaissance, — különösen sajátja a francia, észak-olasz és a dél-német bútorművészetnek, előzőknél díszítő, utóbbinál azonban majdnem mindig valódi statikai szerepe van. Tárgyunkon való alkalmazása elsősorban díszítő jellegű. Az ornamentális kifejezés módja általában a bútorokon használt hermamotívumokhoz hasonlóan, közvetlen kapcsolatot mutat mindnyájuk előképével, bizonyos ötvösmintákkal. Ezt különösen alátámasztja a laposan faragott pikkelyes dísz, amely elsősorban ötvösgondolat, megtalálható az egykorú erdélyi ötvösmunkákon is. Az olasz és német elemeknek egy kompozícióban való keveredése olyan értelemben, ahogy az a Dunántúl vagy Felvidék művészetében általános, Erdélyben nem jellemző. Oka ennek az erdélyi művészet önállóbb volta, tisztultabb, olaszosabb jellege.

9 De a német renaissance hatása a szász vidékeken keresztül —6 Balogh Jolán : Az erdélyi renaissance. Kolozsvár 1943. 58 — 65. o. 7 Balogh Jolán : id. mű 251. tábla 145. o. 8 Balogh Jolán : A renaissance építészet és szobrászat Erdélyben. Magyar Művészet 1934. tanulmányában a szerző megállapítja, hogy a török eredetű virág, tulipánmotívum az; erdélyi művészetben legkorábban 1595 — 1600 k. jelentkezik. 9 Balogh Jolán : A renaissance építészet és szobrászat Erdélyben. Magyar Művészet 1934.