Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Szabolcsi Hedvig: A bútorgyűjtemény néhány újabb szerzeménye

SZABOLCSI HEDVIG A BŰTORGYŰJTEMÉNY NÉHÁNY UJABB SZERZEMÉNYE Az Iparművészeti Múzeum műtárgyvásárlásai során a bútorgyüjtemény az elmúlt másfél esztendő alatt több magas művészi értékű darabbal gazdagodott. Gyűjteményünkben elfoglalt hézagpótló helyük szükségessé teszi hogy néhányat itt bemutassunk. Jelentőségében első helyen áll ezek között egy renaissance pad

1 (1. kép). Diófából készült, faragott díszítésű. Alacsony, tagolt szélű, téglalap alakú talapzaton áll. Az ülőrész ládamegoldású, ülőlapja felcsapható. Homloklapja gazdagon faragott, ölelkező akantusz-indadíszes ornamentikájú, középen családi címerrel. Az ülőláda-rész két oldalán a két kartámasztó tag egyszerű, hasábos, elől téglalap alakú keretbe foglalt, faragott, egy-egy férfi hermával. Ezek a karjukat mellükön összefonó harcosok, bár itt valódi statikai szerepük nincs, kariatidszerűen támasztják alá a volutás taggal jelzett teherhordó részt. A kartámlát és az egyenes lezárású sima betétlapos háttámlát stilizált, faragott levélsor díszíti, illetve zárja le. A pad mai állapotában kiegészített, javított. Ilyen felújított rész például az alacsony talapzat, a felcsapható sima ülőlapdeszka és a háttámla egyes részei. Ezek azonban díszítetlen szerkezeti tagok. A pad értékeléséhez alapul szolgáló fő díszített tagok, faragványok kétségkívül hitelesek. Meghatározásához a legelső támpontot a láda homloklapján található címer szolgáltatja. A címerpajzson lángokból kinövő, balra forduló vadkecske két mellső lábával mellmagasságban gyökerestül kitépett fát tart ; a pajzs felett elhelyezkedő sisakot hasított szélű takarók veszik körül, efölött pedig megismétlődik a pajzsban látott fát tartó címerállat. Ez a címer a XII. század óta ismeretes Garázda család címere, amelyet az akkor már két ágra szakadt (Garázda és Szilágyi) család 1409-ben közösen kap a királytól.

2 Lényegében ebben a formájában használatos egészen 1697-ig, amíg I. Lipót Teleki Mihály fiait a római sz. birodalmi grófságra nem emelte, ősi címerüket megbővítette.

3 De már korábban, apjuk, Teleki Mihály címerében — bár az még a bővítetlen — az eredetihez képest bizonyos változást találunk.

4 Itt ugyanis a vadkecske nem fát tart és nem lángokból, hanem koronából nő ki. A tárgyalt padon található címer tehát ez idő előtt keletkezett. 1 Ltsz. 55.863. Méret : hossz. : 218, mag. : 95, mély. 54 cm. 2

J. Siebmacher's Grosses und Allgemeines Wappenbuch IV. k. XII. rész. Adel von Siebenbürgen. Nürnberg 1898, 97. o. 232. o. Schönherr Gyula: A Garázda nemzetség címeres levele. Turul 1894, 9 — 11. o. 3 Nagy Iván : Magyarország családai XII. köt. 79. o. 4 A magyar történeti ötvösmű kiállítás lajstroma. Bp. 1884. 4. terem. II. szekrény 48.