Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Horváth Tibor: A Keletázsiai Művészeti Múzeum néhány „Átmeneti-korszaki" és K'ang Hszi kék-fehér porcelánja
, 'Egy gyűjteményünkben levő másik vázának datálása már jóval kétségesebb. A felső része sajnos hiányzik (47. kép). Xti Korábban az Eumorfopoulos-gyűjteményben levő vázapár nemcsak a mi vázánk eredeti alakjáról ad képet, hanem összehasonlítás alapján a kormeghatározást is elősegíti. E vázapárt Hobson a K'ang Hszi-korszakra datálta. 17 A mi vázánkon a középső, gyűrűs rész szélesebb, szélesebb még, mint a váza alsó része. A fala igen vastag, 12 mm. Fenekén kettős körben fungusz-jelet találunk. A mázalatti kék igen mély tónusú, a máz csillogó. Mindezek a körülmények arra késztetnek, hogy a mi darabunkat az ú. n. „átmeneti korszak" darabjának tartsam és 1620—1680 közötti időre helyezzem, azzal a megjegyzéssel, hogy valószínűleg inkább a korszak első felében készülhetett. Az indamotívum, a Ming-korszaknak ez a kedvelt díszítő eleme, nagyszerű kompozícióban szerepel a vázán, az eredeti rajz bizonyos módosításával, ami a száraknak egy funguszhoz hasonló összekapcsolásából áll, ahol az íven még a levelek egész sorát találjuk meg. Ebből a változatból később egy egészen új díszítő motívum fejlődik ki, megjelenítésében idegen, nem kínai formában. Megjelenik újra^mint kiegészítő vagy térkitöltő mctívum a Múzeumunk egy késői K'ang Hszi kék-fehér vázáján (48. kép). 1 * A motívumok azonosításának elősegítésére szolgál még, hogy az a befelé kanyarodó vonal, amelyik az ú. n. „átmeneti korszakból" származó vázán még majdnem minden egyes levélen megtalálható, itt is előfordul, de csak a középső levélen. Az indadíszes vázáknak ehhez a csoportjához tartozik még az Eumorfopoulos-gyűjteménynek egy vázája, 19 ahol a díszítés felépítése már bonyolultabb, és hangsúlyozottan nyugati jellegű. A 48. kép vázájának alján nem találunk jelet, sőt még az egyébként gyakori mázalatti kettős kör is hiányzik. A vállon látható apró „kereszt"-minták, az ezeket váltó négy szerencsejel további bizonyítékok arra, hogy a váza a késői K'ang Hszi-évekből való. A váza fő díszítő elemeit azonban nem ezek adják, hanem a három téglalapalakú mezőbe zárt tájkép, valamint a váza alsó részén látható és szabálytalan vonalakkal keretezett „madár és virágképek". Ezek a betétdekorációk azért különösen érdekesek, mert a japánok díszítő művészetükben igen szívesen alkalmazták, különösen a 19. századi fametszeteken. Ennek a nagyon japános díszítésnek eredetét is Kínára lehet így visszavezetni. Visszatérve még a szóban forgó vázához, a mázalatti kék tónusában már nagyon halvány, és az egész felület díszítése bágyadt és erőtlen. A betétmezőkkel való díszítés több változatában is megtalálható a K'ang Hszi porcelánokon. A festők szívesen alkalmazták, még akkor is, ha a díszítés jellege alkalmazásukat különösebben meg sem kívánta. Erre is találtam jó példát a mi gyűjteményünkben 20 (45. kép). Ennek a vázának a díszítése a „Száz Régiség" (Pao Ko) motívumaiból tevődik ki, amely díszítéssel a K'ang Hszi vázákon és tálakon sokszor találkozunk (Hobson szerint 56 Mag. 34,4 cm. i' Catalogue, vol. V. Pl. II. E«. 18 Mag. 36,9 cm. A törött száját sárgaréz lemezzel pótolták, amelyre a váza alsó szélének mintáit festették rá. 19 Catalogue, vol. V. Pl. IV. Ei 0 . 20 Mag. 17,3 cm. Jegy nélkül az alján. Hopp Ferenc gyűjteményéből.
