Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Schubert Márta: Későantik textilművészet
tulajdonossal együtt ajándékozzák új gazdájának. Tilos az összeházasodás egyiptomi és görögök között, sőt a messzemenő kiváltságokat élvező, teljesen görög kultúrájú Alexandriában egyiptominak letelepednie sem szabad. Fáraói monopólium az olaj termelése, a szövés, a lentermesztés, szinte minden jelentősebb ipar és az egyre távolabbi vidékeket behálózó kereskedelem. Mindez elsősorban a szegény tömegeket sújtotta. A korábbi uralkodó osztályhoz tartozó egyiptomiak, a papság, és a vagyonosabb középrétegek támogatták a ptolemaiosi uralmat, s a felső rétegeknek ezt a közeledését szívesen látta a hatalom is. A ptolemaiosi kor görög-egyiptomi ellentétét tehát nem szabad az osztályellentétek rovására szemlélni. A zömükben egyiptomi kizsákmányolt tömegek állnak szemben a kizsákmányoló — zömében idegen, de sok egyiptomit is magában foglaló — osztállyal. A ptolemaiosi kor legfőbb jellemzője az, hogy Egyiptom földjén ekkor honosodik meg a klasszikus antik típusú rabszolgatartás, 23 ami a római korban éri el itt tetőpontját. 24 Mindezeknek a viszonyoknak ideológiai vetülete, hogy az egyiptomiak, ellenállásuk kifejezéseként, ragaszkodnak ősi isteneikhez, templomaikhoz, ragaszkodnak mindenhez, ami egyiptomi. így az Egyiptomból — és különösen Alexandriából — messzire világító görög kultúra ekkor idegen az egyiptomi tömegtől, s az ősi egyiptomi kultúrához való ragaszkodás az idegen elnyomókkal szembeni népmozgalom, még inkább a kizsákmányolókkal szembeni osztályharc kifejezőjévé lesz. Ugyanekkor a görög (majd a római) vallás megtelik az egyiptomi kultusz elemeivel, s az egyiptomi kultúra számos más vonatkozásban is hatni képes a hódítókra. így, ezeknek a körülményeknek ismeretében válik érthetővé, hogy 2000 évvel az első egyiptomi tűszövésű textil után miért találunk a IV— VI. századi sírmezők szövetei közt a régi egyiptomi hagyományokat híven őrző alkotásokat, mint a mi gyümölcskosaras szövetünket. Nem arról van szó tehát, hogy a két évezred alatt ne fejlődött volna Egyiptom művészete, hanem arról, hogy az elnyomással szembeni népmozgalom táplálta a régi hagyományok szívós fennmaradását, és ennek köszönhető, hogy e hagyományokat magas színvonalú formában megtaláljuk még az időszámításunk utáni I. évezred derekán is. Amikor Róma hódítja meg Egyiptomot, akkor sem változik sok az egyiptomi nép számára. 23 Igaz: a III. század elején eltörlik az egyiptomiakat kirekesztő és megkülönböztető tilalmakat, de ez nem annyira az egyiptomiak felemelkedését, mind inkább a korábban kiváltságos réteg privilégiumainak megszűnését jelenti. A római uralom Egyiptom földjének teljes kizsákmányolását jelentette: Rómának igen nagy szüksége volt az egyiptomi gabonára. Teljes gabonaszükségletének mintegy egyharmada innen származott. 26 Az itáliai 23 A. Ranovics: Vosztocsnüje provincii Rimszkoj imperii v. I— III. vv. Ak. Nauk SZSZSZR, 1949, 207. old. (Oroszul.) 24 U. o. 208. old. 25 M. Matje K. Ljapunova: Tkanyi koptszkovo Jegyipta. 1951, 7. old. 26 N. A. Maskin: Az ókori Róma története. 307. old. .
