Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Somogyi Árpád: Egy XVI. századi orosz ötvös kelyhe
vésett és aranyozott képével, melyek Deesist alkotnak. 0 Hátul csak egy köralakú, medaillonszerű mező szakítja meg a feliratszalagot, melybe a kínszenvedés eszközeit véste az ötvös. Az ószláv felirat Aranyszájú Szent János liturgiájából vett idézetet tartalmaz. (70. kép). 7 A tárgymeghatározás szempontjából igen jelentős a talpperemen bevésett 7 betűből álló felirat, melyet a „Magyar Történeti és Ötvöskiállítás" leíró lajstroma is már közöl, azonban nem a felirat egyes betűi között mutatkozó térközök kihangsúlyozásával, hanem összevonva a következőképpen: FA03A IJH (69. kép). A felirat vizsgálatánál feltűnik, hogy p F és AO valamint az AO és 3AFIM között nagyobb térköz van, mint ez AO és 3AF1M egyes betűi között. így külön jelentőséget kap e^vmagában a T, valamint az egymás mellett álló AO, és végül világosan olvasható 3AÏ1M szó. A felírás helyes olvasása e körülmények figyelembevételével lehetséges. A feliratot kiegészítve a következő szöveghez jutunk . T(OAA) AO 3AriH(CAJl) Ismeretes, hogy a pravoszláv írásban a számok jelölésére a XVIII. századig főképpen betűket használtak. A régi orosz írásban az H értéke 1000, a O betűé pedig 500. Szövegünkben a betűk értékeit számokkal felcserélve, az alábbi átíráshoz jutunk: r(OAA) 1500 3An.H(CAJI) Vagyis: 1500 évben Íratott. A kehely stílusa igazolja a talpperemben bevésett évszámot, tehát az Iparművészeti Múzeum ezűstkelyhe a régi orosz ötvösség hitelesen datálható emléke. Kelyhünk vésett dísze a régi orosz ötvösművészet körmezőkkel megszakított, feliratos stílusát mutatja, melynek számos emléke ismeretes, főképpen a kelyhek és merítőcsészék között. E tárgyakon gyakran alkalmazott díszítés a száj perem körül, szalagban bevésett felirat, dekoratív, összevont betűkkel. Nemcsak a régi kelyhek feliratait szakítják meg a köralakú mezők vésett díszekkel, hanem a merítőcsészékét is. A merítőcsészék medaillonjaiba azonban sohasem véstek egyházi vonatkozású ábrázolásokat, a tárgyak világi rendeltetésénél fogva, hanem azokban is, összevont feliratok vannak. Kelyhünk díszítéséhez hasonló, de későbbi, XVII. századi példaként említhetem Nikifor Zaporov és Mihail Plotnikov merítőcsészéit, melyeket a moszkvai Történeti M.űzeumban őriznek. 8 Mindkettő szájpereme alatt feliratos szalagot látunk, melyeket körös, medaillonszerű mezők szakítanak meg. Az említett merítőcsészék feliratai kelyhünkével azonos technikát mutatnak: a hátteret véste ki az ötvös, az ószláv szöveg betűi pedig kiemelkednek. A régi orosz ötvösségben a feliratok alkalmazása mint díszítmény már igen régen kedvelt volt. A felirat azonban csak a XVII. századtól mutatja a világos olvashatóságra való törekvést. A korai feliratokban a betűket stilizálták, s inkább arra törekedtek, hogy azokat minél összevontabban helyezzék el, hogy a teret minél dekoratívebben tölthessék ki. A betűk ekkor tulajdonképpen csaknem a díszítő motívum szerepét játszották. Egyik betűt a másikba olvasztották, több betűt összevontak egy motívumba, mely akár egy egész szövegrészt egyesíthetett. A XV—XVII. században az egyes szavak közé különleges jegyet alkalmaztak az ötvösök, melyek figyelmeztették az olvasót, hogy új szó következik. E szóközjelek hasonlítanak egy arab 3-as számhoz, melynek alsó szárát kiegyenesítették. E szóközjel szövegünkben négyszer fordul elő. Előfordulását több XV—XVI. századi orosz feliratos ötvösmunkán figyelhettem meg. 9 Amennyiben módunkban állt tanulmányozni az irodalomból is a régi orosz ötvösművészet feliratos emlékeit, különös tekintettel a betűtípusokra — megállapíthatjuk, hogy szövegünk betűi is a régebbi, szögletes stílust mutatják. A XVII. században új betűstílus jelent meg a régi orosz ötvösségben, mely díszesebb és szebben kalligrafált a korábbinál, melyben a világos olvashatóság jutott előtérbe. 1 7 DEESIS ábrázolások: a középen a Pankrátor alakja, jobbján Mária, balján Ker. sz. János leginkább félprofilban, a Pantokrátor felé tekintve. 7 Máté 26. fej. 27—28. vers. Az ószláv evangélium megfelelő részét Vujcsics D. volt szíves kijelölni. 8 M. M. Posztinkova — Loszeva: Russzkije Szerebrjannije I. zolotije kovsi. Moszkva, 1953 (Trudii Goszudarsztvennovo Isztoricseszkovo Muzeja) 12 és 14. tábla. 9 Nikita Ivanovna, Alekszij Mihajlovics serlege stb. Drevnosztyi Russzijszkovo Goszudarsztva. V. II. és 13. tábla.
