Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Dobrorits Aladár: Haladó hagyományaink és a szocialista-realista iparművészet
is —" a maga korában forradalmi és haladó nézeteket vallott, és egy magas nívójú, fejlett technológiai eljáráson alapuló művészetet teremtett. És ha elsősorban az uralkodó osztályok számára dolgozott, hamar megtalálta a kapcsolatot a nép szélesebb tömegeivel, azok ízlésével, és népművészetünk egyik forrásává lett. Alig tudunk Magyarország északi területein, sőt Erdélyben is olyan kerámia-manufaktúrát, üveghutát, ahol ne találnék meg az ,,új keresztények", azaz a h a bánok nyomát, ezek egy része azután kemény cserépgyárrá alakult. Különösen érdekessé válik ez a körülmény akkor, ha beigazolódik az a több tény által valószínűsített feltételezés, hogy a habánok lehetőleg olyan területeken telepedtek meg, ahol még lappangott a huszita nézetek nyoma a néptömegekben. 18 Haladó hagyományaink egyik legfontosabb forrásáról, népművészetünkről és népművészetünk és iparművészetünk viszonyáról itt nem kívánunk beszélni, ez a kérdés oly széleskörű és annyi problémát vet fel, hogy külön tanulmányt érdemel. Csak rámutatunk arra, hogy népművészetünk múltjának és jelenének, mint iparművészetünk múltbeli és jelenlegi egyik legfontosabb forrásának és ihletőjének tanulmányozása mellett feltétlenül tanulmányoznunk kell céhes ipart jelentő művességeink és manufaktúráink művészeti múltját abból a szempontból is, hogy megkeressük benne ipari munkásságunk művészeti hagyatékát. 1! ' És arra is rámutatunk, hogy népművészetünk múltja és jelene tanulmányozásánál az eddigieknél fokozottabban kell művészeti szempontokat figyelembe vennünk az etnográfiai szempontok mellett, annál is inkább, mert a fejlődés egyre inkább a szocialista-realista össznépi művészet felé vezeti iparművészetünket, népművészetünket egyaránt. 20 A szocialista realizmus kérdései a képzőművészetben már többnyire tisztázódtak, az iparművészetben kevésbé. E tekintetben nagy segítséget jelentettek az ez év elején megrendezett Oroszországi Szovjet Szocialista Köztársaság népművészeti és alkalmazott díszítőművészeti kiállításának tanulságai. 21 Ez végtelen változatosságával bebizonyította, hogy a szocialista realizmus nem külsőleges stiláris bélyeg, hanem egyéniség és alkotómódszer, művészi szemlélet és állásfoglalás kérdése. Nálunk sokan hajlamosak e kérdést leszűkíteni tematikai kérdéssé, vagy a díszítő elemek realisztikus vagy éppen naturalisztikus megfogalmazásának kérdésévé, vagy éppen a népművészet utánzásának kérdésévé. Mások viszont hajlandóak volnának belementeni a formalizmus örökségeit is. Egyesek tagadnák a stilizálás lehetőségeit, mások a szélsőséges stilizálást, az anyagszerűségtől nem indokolt perspektíva nélküli térábrázolást — a leszűkített térábrázolás helyett — is megengedhetőnek tartják. 18 Bakó Ferenc társaságában végzett tanulmányutamon magam is tapasztaltam, Bakó Ferenc habánokra utaló adatokat talált Regécre, Hollóházára vonatkozólag. Angyal Endre szóban figyelmeztetett arra, hogy Telkibánya környékén, ahol a habánok szerepe igazolható, a házak díszítésénél a mai napig előfordul a kehely — tehát a huszita jelvény motívuma. 19 E tekintetben a tevékenység még kezdeti stádiumban van, de sikeresnek ígérkezik. 20 V. ö. Szabad Művészet, 1954. 6. 271. kk. o. 21 V. ö. V. V. Rudnyev: Az Oroszországi Szocialista Szovjet Köztársaság népművészeti és alkalmazott díszítőművészeti kiállítása. Moszkva, 1954., továbbá ?V. V. Rudnyev: Művelt Nép, 1954. 2. sz.
