Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Tasnádiné Marik Klára: A Rozsnyói Finomedénygyár termelési kimutatása és árjegyzékei a múlt század közepéről

A Rozsnyói Finomedénygyár termelési kimutatása és árjegyzékei a múlt század közepéről Tasnádiné Marik Klára Alábbi közleményünk inkább ipartörténeti, mint művességtörténeti jellegűnek tűnhet. Hogy mégis feldolgozásra érdemesnek tartottuk, annak oka az, hogy egyrészt nincs ipartörténeti kutatóintézetünk, másrészt eddig hasonló, a magyarországi manufakturális keménycserép termelésre vonatkozó, bár kevés, de mégis hiteles és a termelés folyamatát híven tükröző dokumentum alig akadt. A kemény cserép művességgel művészeti szempontból való foglalkozás sohasem fogja nélkülözhetni az ipartörténeti vonatkozást. Indulásakor Angliában a tömeghasználati edény megjavítására irárfyuló törekvéseknek köszönhette eredetét, és amikor Dániel Ralph 1743—50 közt Franciaországból bevezette a költséges fém és alabástrom formák helyett a gipszformába öntést, megindult technológiai adottságai alapján a tömegtermelés útján. Ennek végső és sokoldalú lehetőségeit Wedgwood fogta össze. A szigetországban és a kontinensen számos követője akadt. A fajansznál könnyedebb, állóképesebb új kerámiafajta annál is inkább követőkre talált, mert formáiban jobban megfelelt a rokokótól megcsömörlött, a régészetért, a pompeji ásatásokért rajongó, egyszerű, nyugodt formákat kívánó korízlésnek, a szaporodó, de nem vagyonosodé polgárságnak, a még mindig igen drága porcelánnal szemben. A keménycserép, ellentétben a porcelánnal, nem a fajánszművességből, hanem a kőcserépből indult ki. Innen ered sok félreértés okozó elnevezése is, amely sajnos nálunk ma is fennáll. Ennek következtében a porcelánnál sok esetben lényegesen lágyabb kerámia anyagot kőedénynek nevezik, aminek semmi köze az acéllal sem karcolható kőcseréphez. A XVIII. sz. elején Staffordshire fazekasai kezdték meg az agyagnak homok helyett kavics, illetve kvarcporral való keverését, ami a keménycserépféleségek sokféle változatának alapja lett. Anyagának azonban sokkal fontosabb tulajdonsága, hogy a klasszicista hatáson túl is alkalmassá vált a célszerű használati formák nemesen egyszerű művészetének és ezáltal a hétköznap művészi stílusának kialakítására. Ezzel a tulajdonságával egy időre veszélyeztette az európai porcelánt is, amely csak lassabban volt képes a számára bizonyos fokig lényegidegen klasszicista törekvést átvenni. A keménycserép XIX. századi sikereinek oka a kontinentális zárlaton kívül az utána következő általános elszegényedés volt, amely számos országban, elsősorban Németországban még a feudális osz-