Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Major Gyula: A japán fametszetművészet kialakulása és a Torii-iskola

Könyvillusztrációk 2. Könyvillusztráció a 17. század Közepe tájáról. (L. a szöveg között.) A metszet egy illusztrált könyv két lapra terjedő, összefüggő képét tartalmazza. A két lapnak az összeillesztése a behajtás miatt nem volt pontosan végrehajtható, így a metszeten a padlózat téglalap beosztása az összeragasztásnál törésvonalat mutat. A kép minden valószínűség szerint egy monogatari-könyvből való jelenetet ábrázol. A baloldali részen egy kis dobogón ül díszes ruhájában a palota úrnője, előtte két kis asztal, míg a három másik nő (feltehetőleg udvarhölgyek) ugyancsak két asztalka mögött ül. Az asztalok tetején kisebb-nagyobb körökben jelek, mellettük fűírással írott sorok láthatók. A kép jobbsarkában, szemben a palota úrnőjével, három előkelő ruházatú férfi ül. A jelenet feltehetőleg az Ashikaga-korszakban annyira kedvelt irodalmi társasjátékot, a „versjátékot" ábrázolja, amikor egy költemény kezdő szavai után fejből kellett folytatni a soron levőnek a vers többi részét. A metszet fekete-fehér nyomású. A kor divatja szerint ezeket az illusztrációkat színezték ki a Tosa-iskola stílusában. A metszet származási helyét csak e kor metszetes könyveinek tüzetes áttanulmányozása után lehetne pontosan megállapítani. Jelen metszet stílusa után ítélve, lehetséges, hogy nem is Yedoban, hanem Kyotoban vagy Osakában készült fametszetes könyvből való. 2. Hishikawa Moronobu: Szamuráj látogatása egy teaházban. (L. a szöveg között.) Az előbbi könyvillusztrációhoz hasonlóan egy fametszetes könyv kétoldalas illusztrációja egyberagasztva. A jobboldali rész az összeragasztásnál feljebb csúszott. A metszetet lezáró vonal felett fösho (fűírás) írású szövegrész, melyet ugyanazon a fadúcon véstek ki, mint a metszetet. A metszet egy fiatal szamurájt ábrázol, két karddal az övében, ülve balkezére támaszkodik, és hallgatja a shamizenen játszó gésha zenéjét. A szamuráj mögött idősebb fegyveres kísérője térdel. A nagyméretű, háttérül szolgáló paraván előtt játszik hangszerén a fiatal gésha, fekete-fehér foltokból összeállított ruháján nagy virágdíszek láthatók. A kép jobbsarkában szolgálója, egy növendék gésha ül teljes profilban. A háttérben ülő harmadik idősebb nő valószínűleg a teaház tulajdonosát ábrázolja. A nagyméretű paraván kínai stílusban készült festménye egy virágzó szilvafát ábrázol. A felső balsarkában Moronobu szignója: Yamato-e Hishikawa Moronobu gwa = a japán festő Hishikawa Monorobu rajza. A múzeum öt hasonló kivitelű, de másmás témát feldolgozó Moronobu-metszet közül ezen figyelhetők meg leginkább a mester művészetének jellegzetességei: A fekete és fehér foltoknak színező hatásra való törekvése adja a rajznak az életszerűségét. Az emberi test helyzeteit meglepő hűséggel örökíti meg, de még nem tud mindig szabadulni a. Tosa-iskola konvencióitól. Moronobu alakjainak nagy a feje a testükhöz képest. A kéznek és a lábnak a kidolgozása elhagyott és torzított, és ezek a fogyatékosságok még sokáig, Kiyonagáig kísérik a lapán fametszőket. Moronobu könyvének címét nem lehetett megállapítani, mert Moronobutól egy fametszetes könyve sincs a Múzeumnak, és az eddig publikált Moronobu metszetek között metszetünk nem szerepel. Színes fametszetek 3. Torii Kiyonobu: Színész szamuráj szerepében (50. kép). A metszet egy az Isabrocsaládból származó színészt ábrázolja szamuráj szerepben, két karddal az övében. Balkezét ökölbe szorítja, jobbjával virágokkal díszített lakk tokot tart. Felső ruháján csigavonalakban megrajzolt indák között nagyobb fehér virágok. Fekete színű felső ruházatán kétoldalt a váll magasságában Isabro színész címere, „mon"-ja szerepel, amilyen mont a kabuki színészek e korban már viseltek színpadi ruháikon. A metszet színezése kézi festéssel készült. Kiyonobu urushie képei közé kell sorolni, bár ez urushi lakk hatása nagyon nehezen vehető ki a metszetről. Az urushi színezésen kívül a paravánon szereplő sziklarészt és a háttérül szolgáló alsó részt tan-nal festették be. A ruházaí, a fehér virágokat kivéve, kishiruval van színezve, hasonlóképpen a mon betűi is. A kézfejek és a lábak fehéren maradtak. A kishiru színe nem egységes, az egész metszeten egyes helyeken sötétebb árnyalatokat mutat. A metszet három helyén aranyozást alkalmazott a mester.