Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Horváth Tibor: A Keletázsiai Művészeti Múzeum néhány „Átmeneti-korszaki" és K'ang Hszi kék-fehér porcelánja

először, az általa \ felsorolt képek jegyzékét

3 Perzynsky hasznosan egészítette ki. Az „átmeneti korszak'

1 meghatározását így foglalta össze: „1619 (Wan Li császár halála) után beálló belső zavarok következtében a porcelánműhelyek, amelyek annyi embert foglalkoztattak, arra a választásra kényszerültek, hogy vagy bezárják üzemeiket vagy pedig idegenek: perzsák, indiaiak, portugálok és hollandiak részére dolgoznak. A nyugati ízlésnek tettek akkor engedményt, amikor elsősorban is növényi ornamentikát használtak fel díszítésre, az eddigi teljesen szabad és realisztikus feldolgozás helyett most szigorú, dekoratív stílusban".

4 R. L. Hobson, a kínai kerámia egyik legnagyobb szakértője, elfogadta Perzynski nézetét, és a maga részéről továbbmenve, a következőkben írta le az ide sorolható kékfehér porcelánokat: „hogy exportra alkalmasak legyenek, erősen megépítettek, jó anyagból készültek, anyaguk tiszta, fehér színű, lapos fenekük gyakran mázatlan. A máz vastag, és gyakran apró buborékokat lehet találni benne, a kék (inkább) világos ibolyaszínű, a máz alatt úgy néz ki, mintha tejben ibolyák rajzát látnánk. Díszítésük is igen gyakran azt a benyomást kelti, mintha a mintáknak adott gjrűjteményét használták volna fel. Közönséges típusa a figurális jelenet, gomolygó felhőkből kiemelkedő sziklafallal megadott tájképbe foglalva. A füvet modorosan V-alakú ecsetvonásokkal jelölték. Ezek az „átmeneti" darabok felismerhetők továbbá a szegélyeken található merev levelekről, az indadíszekről és egy kötöttebb növényi rajzról, amely talán tulipán."

5 Egy későbbi munkájában, a British Museum Handbookjában

6 így ír erről a korszakról: „A kínai kerámiára vonatkozó források Wan Li és K'ang Hszi közötti időről, azaz 1620—62, jóformán hallgatnak. Lehetséges, hogy a császári műhelyekkel nem törődtek ezekben a felfordult időkben. Mindenképpen, olyan fejlődés nem következett be, amit érdemes/ lett volna feljegyezni, így saját magunknak kell megkeresni azokat az ismertető jeleket, amelyek alapján ennek a közbeeső korszáknak készítményeit jellemezhetjük". W. B. Honey The Ceramic Art of China and other countries of the Far East c. munkájában

7 erről a csoportról szólva, a következő kormeghatározást adja: „A XVII. század közepe felé a kék-fehér porcelánoknak egészen új típusa jelenik meg". N. Ottema a korszak alsó időhatárát 1680-ig hozza le: „Az 1620 és 1680 közötti hatvan esztendő alatt jóformán fogalmunk sincs arról, hogy a császári műhelyeknek mi is volt a sorsa. Ebből az időből az egyetlen, amit bizonyossággal Csing-te Csenből származónak tarthatunk, finom kék-fehér porcelán, amelyet kizárólag magánműhelyek készítettek export céljaira."

8 S. Jenyns egy lépéssel még tovább ment: ,,A Ming és Cs'ing dinasztiák közötti átmeneti korszakról azt mondhatjuk, hogy Wang Li, Ming császár halálától, 1620-tól, K'ang-Hszi huszonegyedik évéig, azaz 1683-ig tart, amikor Ch'ang Yinhszúan-t a császári műhely igazgatójává nevezték ki."

9 :> Porcelain, Methuen, London, 1904. 4 170. 1. •' The Wares of the Ming Dinasty. London, 1923. (S. Jenyns, Later Chinese Porcelain, Faber and Faber, London, 1951. 18. 1. nyomán.) 6 Handbook of the Pottery and Porcelain of the Far East, British Museum, 1937

2

, 52. 1. 7 Faber and Faber, London, 1945, 121. 1. 8 Handboek Chineesche Ceramiek, Amsterdam, 1946, IX. fejezet. (S. Jenyns, i. m. 26. 1. 3. jegyz. után.) !

» T. m. 17. 1.