Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Schubert Márta: Későantik textilművészet

szöveteket mutat. Igen színesek ezek a textilek, de színességük sokszor inkább tarkaság, mint a korábbi fejlett színkultúra eredményeinek folytatása. Begyre inkább eltűnik a reális ábrázolás arányossága és szerkezete is. Gyakran visszatérnek az ősi egyiptomi síkábrázoláshoz, megbontatlan folthoz. A valóságábrázolás helyét elfoglalják a jelképek és szimbólumok. Különösen az emberi alak megjelenítésénél szembetűnő a torzulás és a csúnyaság általánossá válása. Szorosan összefügg ez azzal, hogy a világ és az ember a kereszténység szerint csúnya és bűnös. És annak a világnézeti programmnak, hogy a világ nem ismerhető meg és a dolgokat hinni kell — művészeti vetülete is van. Ennek következményeként eltűnnek a művészetből a valóságábrázolás korábbi, eredményei s ahol ez a világnézet az alkotás tartalmává válik, ott a művészet letér egyedüli fejlődési útjáról: a valóság tükrözéséről, a haladás szolgálatáról. így az az ideológia, amely konkrét társadalmi programm híján, de egyre inkább a valóságos osztályharc elaltatásának célkitűzésével hatott, nem válhatott a haladást szolgáló művészet eszmei tartalmává. Az egyiptomi kopt művészetet azonban éppen ezért hiba lenne egyrétűen „keresztény művészetnek"' tekinteni. Ennél sokkal lényegesebb népi, elnyomás elleni tartalma, hiszen valóságosan is éppen ezért tudott az egyenlőség és jobb élet reményével hódítani maga a kereszténység is az egyiptomi tömegekben. Meg kell jegyeznünk azt, hogy például a kopt plasztika figurális ábrázolásai között viszonylag feltűnően kevés a keresztény tematikájú.

44 A textilművészetben, a tűszövés, amely fejlettebb kivitelezés-ábrázolási módokkal szemben le is hanyatlik már ekkor, sokkal kevésbé mutatja e kor népi jellegű törekvéseit, mint pl. az ekkori, fejlettebb és gazdagabb egyiptomi — - nem tűszövésű — gyapjúszőttesek. Ezek tárgyalására itt már sajnos nincsen mód. Egyiptom ekkori művészetében jelenlévő és erősödő népi tendenciák, magukba olvasztva korábbi hagyományokat, továbbfejlődnek Bizánc textilművészetében is, amelynek uralma alá kerül egy időre Egyiptom. Egyiptom népét a kereszténység ekkor sem tudta elnyomóival összefűzni. A VII. században annak a sajátos jelenségnek vagyunk tanúi, hogy a keresztény Egyiptom felszabadítóként üdvözli a mohamedán arabokat — felszabadítóként a keresztény Bizánccal szemben. Irodalom (a jegyzetekben hivatkozottakon kívül) Jehl: Altaegyptische Webestühle. Breasted: Geschichte Aegyptens. Schubart: Aegypten von Alexanders des Grossen bis auf Mohammed. Bonnet: Altaegyptische Tracht. Maspero: Die Kunst Aegyptens (Ars Una). Dr. Gustav Schaefer: Flachs und Hanf (Ciba-Rundschau, 62). Six: Altgriechische Gewebemuster Jahresb. des Osterr. Arch. Inst. Bd. XV. Dobrovits: Egyiptom festészete. Dobrovits: Természetiát ás és gondolkodás az ókori Egyiptomban. Történetírás, 1937. 44 Strzygowsky: Catalogue général des antiquités Egyiptiennes du Musée de Caire. Koptische Kunst,