Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Schubert Márta: Későantik textilművészet
kisparaszti birtokok a rabszolgatartó nagybirtok áldozataivá lettek, és az erősen felduzzadt lakosságú Rómának egyre nélkülözhetetlenebb volt a minél nagyobb mennyiségű egyiptomi gabona. A rómaiak nem tettek már különbséget görög és egyiptomi között Valójában ekkor terjed el a görög kultúra az egyiptomi nép körében, s ekkor alakul ki az egyiptomi lakosságnak félig görög, félig egyiptomi színezetű rétege, az ú. n. graeco-egyiptomiak. Érdemes röviden érintenünk az egyiptomi szövők helyzetének kérdését. Minden valószínűség szerint a" ptolemaiosi időkben más-más volt a helyzete az egyiptomi és a kiváltságos görög városok szövőinek. Alexandriában főleg vásznat és selymet szőttek. Ez a város volt a hellenisztikus élet igazi központja, s nemcsak saját termelése tette jelentőssé, hanem elsősorban az egész akkori világgal összekötő kereskedelme. Miletosi gyapjú, tyrusi, sidoni bíborkelmék, pergamoni függönyök, aeolisi kárpitok jöttek ide dús rakományt hozó hajókon. Antinoéban, a Hadrianus-alapította görög városban is folyt selyemszövés, Arsinoéban pedig külön takácsok utcájáról tudunk. 27 A régi egyiptomi hagyományok textilművészeti folytatásának központja Achmin vagy Chemmis, görög nevén Panopolis. A bennszülött egyiptomi kézműveseket sokkal súlyosabb terhek nyomták, mint a görög városok kézműveseit. „Rongyosak vagyunk — el akarunk szaladni" — olvassuk egy papyruson. Az egyiptomi műhelyek nyersanyagukat a fiskustól kapták, némelykor a megrendelőtől. A fiskusnak kellett átadniok a kész munkát is. A templomkörzetekben nagy műhelyeket tartottak fenn a papok. A termelőeszköznek a szövők valószínűleg tulajdonosai voltak, de egy papyruson egy szövő engedélyt kér, hogy szövőszékén javítást hajthasson végre. 28 Az időszámításunk előtti III. század közepéről Schubart közöl egy érdekes levelet. 29 Apollophanes és Demetrius, „az egész gyapjúszövés művészetének mesterei", Memphis vidékéről az új görög városba, Philadelphiába írnak Zenonnak: kérik, tegye lehetővé, hogy a városban családjukkal együtt letelepedhessenek. „Ha kívánod" — írják — „felső és alsó ruhákat, öveket, kardkötőket fogunk készíteni. Nők számára ruhákat, takarókat, méretre készült ruhákat, ujjukon díszített ruhákat és még mást is, ha kívánod." Ebből a levélből adatszerű támpontot nyerünk arranézve, hogy az i. u. IV-— VI. századi textilművészetet az időszámításunk előtti századok (emlékekben fenn nem maradt) gyakorlata folytatásának tekintsük. A későantik — koraközépkori temetőkben talált ruhák is megfelelnek a fenti levélben felsoroltaknak. Ugyancsak az időszámításunk előtti III. századból való még egy levél, amelyben egy Maiandria nevű szövőnő üzen Alexandriába, hogy amint meggyógyul, megszövi a megrendelt köpenyt. 30 Érdekes Diodorus Siculus feljegyzése az egyiptomi kézművesek helyzetéről. Ezt írja: „Egyiptomban... a művészetek is igen magas fokra fejlődtek,, 27 u. o. 305. old. 2£ Mitteiss-Wilcken: Chrestomatie..., Historischer Teil, 76. old. 29 W. Schubart: Ein Jahrtausend am Nil. 19. old. so U. o. 47. old.
