Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Koós Judit: Kossuth szerepe a magyar iparművészet történetében

szerek és áruk tilalmazása sem czéloztatik, melyek a mezőgazdaság és műipar emelésének s okszerűbbé tételének segédeszközei lévén, külföldrőli vételük nem csak a hont elszegényítő imroductív kiadások közé nem sorozható, sőt inkább productív s gyümölcsöző kiadások lévén, éppen az egyesület czélja s érdekében kívánatos." A helytartótanács azonban fél a vidéki szervezkedések miatt, és a Pest megyei szervezettől felvilágosításokat, valamint az alapszabályok benyújtását követeli. Kossuth ekkor jelenti ki: „A Védegylet nem egyéb, mint a nemzetnek azon része, mint a honi műipar elsőségét biztosító társaság, s törvényes, mert a karok és rendek színe előtt jóváhagyatott." Majd közli-a szervezetek felé: „Teljes megnyugvással mondhatom, hogy egyesületünk már oly karban van, miszerint, csak barátaink ne ártsanak, elleneink — ha feltehetnők, hogy vannak — nem sokat árthatnak." A pálya, az út szabad a magyar ipar és iparművészet szamára. Apponyi, az új kancellár azonban megindítja a hajszát a Védegylet ellen. Kossuth türelemre inti a bizottmányokat. A vértelen harc fellángol. Folyik a bekerítési taktika, jogaikban korlátozzák, bélyegzőt nem használhatnak, érdempénzt nem veretsz Országos Védegylet alapszabályainak kivonata hétnek. Metternich személyesen veszi rá a külföldi pénzembereket, jöjjenek Magyarországra, sőt arra is rábeszéli az illetékeseket, hogy a külföldi árura hamisítsák rá a „honi" jelzést. A siker tehát teljes, külföldön hamisítják a magyar műipari, iparművészeti produktumokat, amit pl. a cseh és bécsi porcelániparok megmaradt emlékei bizonyítanak. De a nemzetet már nem lehet félrevezetni. A közvélemény tisztán lát. A nép biztosan tudja, hogy ebben a harcban ki mellé kell állania. Csak az ipar- és védegyletben összekovácsolódott, becsületszót tartó, bátor, rettenthetetlen magyarok voltak képesek előteremteni Kossuh szavára a magyar szabadságharc hős honvédségének felszerelését. Azt mondhatjuk tehát, hogy Kossuth teremtette, szervezte meg a magyar műipart, olyan kapacitással, hogy az ütőképes volt. Az általa felajánlott összeg a honi ipar fejlesztésére az első pénz volt, amit valaha erre a célra szántak. Széles ipari alapot kívánt teremteni, legjobb mesterekkel és művészi színvonalú ipari alkotásokkal, műipart és akkori értelemben vett iparművészetet. Ö dolgozta ki az első programmot, s fektette le hosszú évtizedek munkásságának terveit és alapjait. Kossuth Iparegylete, az első iparműkiállítások nélkül, az ösztönző, nyilvános tárlatok, műbírálatok, dicséretek és jutalmazások nélkül, vájjon lenne-e múzeumunk-