Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Koós Judit: Kossuth szerepe a magyar iparművészet történetében

lyozta azonban az említett gyarmati függés. A tőkés ipari fejlődés harmadik feltétele: kellő számú munkaerő is rendelkezésre állott, de távolról sem kellő minőségben. Az eredeti tőkeakkumuláció következtében megnövekedett a földjüktől megvált, szakképzetlen parasztok száma, és ez a tömeg nagyobb volt annál, mint amit a silányan fejlődő magyar ipar felvenni képes volt. A meglévő üzemek szakmunkáshiánnyal küzködtek, külföldi munkaerőt kellett foglalkoztatniuk. A félgyarmati állapot és a Habsburgok reakciós kultúrpolitikája volt az oka annak is, hogy nem állott kellő szakmunkás rendelkezésre. Igaz ugyan, hogy 1802-ben a rendek az országgyűlésen szabad kereskedelmet követelnek, és azt, hogy a közbeeső vámhatárok szabályozására közös bizottság alakuljon, de mint már annyiszor, eredménytelenül. A magyar törekvésekkel szemben az osztrák uralkodóház célja továbbra is az összmonarchia megteremtése, mert a feudális abszolutizmussal összenőtt osztrák bank- és ipari érdekeltségek, csak így s ilyen eszközökkel biztosíthatták gyarmati uralmukat Magyarország felett. A rendek mind sürgetőbb követeléseire Bécs a királyi biztosok kiküldetésével és a megyei gyűlések felosztásával válaszolt. Feleletként a rendek megtagadták az adók behajtását és újoncok kiállítását. így érkezik el az 1825-i országgyűlés, az új reformmozgalmak kiindulópontja. A fenyegető válságon csak a gazdasági élet fellendítése segíthet: tőke, hitel, pénz, alkalmas munkaerők —• ami mind hiányzott. Az ország állapota siralmas. A forgalmat Bécs irányítja, s belső forgalomról szinte beszélni sem lehet. A folyók szabályozatlanok, az utak járhatatlanok. A föld fele a papság és néhány mágnáscsalád tulajdonában van. Súlyosbítja a helyzetet, hogy 1825 után az örökös tartományok fokozott mértékben vetik rá magukat a magyar piacra, és egyre növekszik az olyan osztrák vállalatoknak a száma, melyek Magyarországon textil-, edény-, vasáru, kesztyű-, illatszerlerakatokat állítanak fel — mint Mérei írja. Nemcsak az ipar, de a művészet is Bécs jármában sínylődik, úgyhogy „a fejlődésnek indult magyar művészet a század két első évtizedében még nem tud annyi bizalmat kelteni maga iránt, hogy a külföldi képírók és szobrászok bevándorlását megakadályozhatta volna. Míg a bécsi akadémián tanult magyar festők félve a hazai közönség ismert közönyétől, külföldön igyekeztek megkeresni kenyerüket, Németországból, sőt még messzebb földről is egymásután jöttek be az idegen művészek, s alig volt arra eset. hogy nálunk ne találtak volna foglalkozást" — állapítja meg Szana. 1832-ben, a pozsonyi országgyűlésen — miközben Metternich „rendet" akar —• megjelennek a reformkor legkiválóbb elméi: Kölcsey, Wesselényi, Deák; Kossuth csak egyszer szólalt fel az országgyűlésen, de megindított lapja, a Tudósítások révén nevét hamarosan az egész ország ismeri. • Különös gonddal figyel Kossuth az iparigazdasági vonatkozású felszólalásokra, így Lónyai Gábornak a műszaki nevelés és létesítendő politechnikum kérdésében előadott javaslatára. Ekkor már Európaszerte megalakulnak az első ilyen iskolák: 1794-ben a párisi, Ecole Politechnique néven, 1806-ban ezt követi Prága, 1815-ben Bécs, 1821-ben Berlin. Nálunk az ipari és műszaki tudományok elsajátítása igen nagy nehézségekbe ütközött, és csak a később megalakult Iparegyesület segíti ösztöndíjakkal, és külföldre küldi tanulni a tehetséges fiatalokat. Kossuth 1836-ban megindítja a megyei gyűlésekről is Tudósításait. Bátor hangjára, az önkényuralom elleni merész kiállására Bécs ismét felfigyel. El akarja hallgattatni. Cikkeinek eszmei tartalma azonban nem változik. írásaiban ismét fel-felbukkannak ipari-eazdasáei természetű megállapítások, de még nem rendszeresen. A kcrmány kiadja a parancsot a vagyontalan Kossuth azonnali elfogatására 1837. május negyedikéről ötödikére virradó éjtszakán. Később a börtönben már könyvekhez jut. Nyelveket tanul, olvas, fordít. Az iparosodás fontosságának gondolatával, a magyar iparmozgalmak megindításának ügyével a börtönben foglalkozik Kossuth rendszeresen első ízben. Olvassa az „Augsburser Alleemeine Zeitung'"-ot, Bülau lipcsei professzor 1834-ben megjelent „Állam és forradalom" című könyvét. A fogságból való kiszabadulása után 1840. május 14-én ír Wesselényinek, és közli vele: azt gondolja, hogy a családja felsegélyezésére egybegyűlt pénzből iparegyletet kellene alapítani. Józan mértéktartással kifejti: nem gondol arra, hogy hazájából, az elmaradt mezőgazdasági országból egyszerre inari országot alkothat. Külföldi példákra hivatkozik, felveti, hogy meg kellene indítani az iparosképzést, olcsó szaklapokkal, oktató jellegű könyvtárral. Szerszámgyűjteményt kellene össze-