Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
B. Koroknay Éva: Mariaual le Jeune munkái és „reversi" játékok az Iparművészeti Múzeumban
bővebb. 18 Kezdetben kis asztalkákat (tablette), vagy „etagère"-eket készítettek, nevük is innét származik. Ezek a tárgyak könnyű és ritka fafajiákból voltak. A XVI. sz.-tól együtt működtek a fésűsökkel, majd több hasonló kis mesterséget űző művészi iparossal alkottak közös testületet. A csontkészítők („Cornetiers") is hozzájuk tartoztak — nagyobb profitot remélve csatlakoztak hozzájuk, írja Diderot — ezek azonban művészi munkákat nem igen hozhattak létre. A „tabletier" helyes magyar kifejezése talán játékkészítő lehetne, bár ez a szó is kirekeszt a „tabletterie" körébe eső több fogalmat. A fenti mesterek készítették a társasjátékokhoz szükséges táblákat, figurákat, játékjegyeket stb., ez a mesterség azonban rendkívül sokoldalú és szétágazó. Faragnak csont és puszpáng kereszteket, ezért „tailleur d'images d'ivoire" néven is szerepelnek, 19 csonttal, elefántcsonttal, ritka fákkal dolgoznak, „toutes les espèces de bois rares, qui viennent des pays étrangers, comme buis, ébene, bresil, noyer, mersier, olivier etc." — írja a XVIII. sz. 2. felében Diderot. A „tabletterie" fogalom meghatározására vonatkozólag pedig azt mondja: „art de faire ouvrages de marquetterie, des pièces curieuses de tour, et autre semblables choses" stb. 20 A legyezőkészítés külön ipar volt a XVIII. századi Franciaországban, feltehetőleg azonban —- bár ezt egyetlen forrás sem említi — a legyezők áttört és faragott, csont, elefántcsont, teknőc stb. küllőit is a fent említett mesterek készítették. Valószínűvé teszi feltevésünket az a körülmény, hogy a Diderot által közölt ábrázolásokon, melyek a legyezőkészítést mutatják be, nem találkozunk a küllők megmunkálásával, a leírásnál sincs szó másról, mint a lap díszítéséről és a küllőre való felerősítésről. Feltevésünket látszik bizonyítani az Iparművészeti Múzeum egyik legyezője (101. kép), 21 melynek küllői anyagban, technikában, az ábrázolás felfogásában és stílusában az ismertetett játékokkal mutatnak rokonságot. Az előlapon 25 elefáncsont küllőn karcolt rajzú virágok és levelek által körülvett cartouche-ban két kínai alakja helyezkedik el csónakban. A cartouche, a virágok porzói és a küllők felső részének kis mintái ellentétben a többi fekete színű karcolással, halvány piros színűek. A hátlapon ugyancsak virágos indák között középen féltérdre ereszkedett kínai alakja látható, míg a küllőkön fent pávaszemű díszek sorakoznak. A minta itt is részben rózsaszínű karcolású. A záróküllők geometrikus mintája piros, sárga, zöld színre festett, kis részben fehéren hagyott. A színek és azok tónusértéke a játékok színezésével egyezést mutat. A mintát apró, a korabeli szelencékről jól ismert szegecselés alakítja, s ez újabb kapcsolatot jelent az említett iparággal. (A legyező festett papírlapjának elülső oldalán-két sétáló pár látható, balra a háttérben manzárdtetős ház, jobbra geometrikus francia kert. Nem foglalkozunk itt behatóbban a festéssel, csupán annyit kívánunk megállapítani, hogy legyezőnk lapja is — a háztípus, a kert és a viselet alapján — francia rokokó munkának tartható.) 18 Diderot I. m. XV. kötet, 776. old. — Bosc. i. m. — Laruosse, 7. kötet, 895. old. és H. Havard, Dictionnaire de l : ameublement et la décorition depuis le XIII. siècle. Paris, é. n. 1161. 19 Diderot, i. m. XV. 776. old. 20 Diderot, mint fent. 21 Ltsz. 4163. Régi meghatározás szerint „Német, XVIII. sz." Méret: Átm.: 50 cm. Magasság: 27,5 cm.
