Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Sternegg Mária: Az Iparművészeti Múzeum két francia hárfája
Jean-Henri Naderman 34 (szül. Párizs, 1780 körül) fiatal éveiben a hárfakészítés mesterségét tanulja. A hárfajátékban bátyja közepestehetségű tanítványa. Majd „harpiste adjointe de la musique du roi' és a Conservatoire helyettes hárfatanárja. 1835-ben lemondott állásáról, s vidékre — Párizs mellé — költözött. Henri Naderman a régi egyszerű pedálhárfa mellett, a kettős (Erard-féle) pedálhárfa ellen indított polemizáló cikkei révén vált híressé. Ez a harc a Revue Musicale hasábjain vált nyilvánossá. A berlini Zeneművészeti Főiskola hangszergyűjteményének 35 XIX. század elejéről való, valamint az Eisenachban Bach házában 3 " őrzött, 1810-es évszámmal datált Nadermann hárfa szerkezet, hangterjedelem és méret szempontjából hasonló a mi hárfánkhoz. 37 Empire hárfánk feketére pácolt jávorfa aranyozott részletekkel. Corpusa felfelé keskenyedő, 7 szeletből összeállított, a középsőben 4 hosszúkás hangrés. Teteje világos színűre pácolt fenyőfa. A rezonátor aranyozott léccel szegélyezett, a húrtartó léc is aranyozott, benne elefántcsont középpel fekete húrleszorító gombok. A rezonátor felső keskeny szélén jelzés: Naderman à Paris, (87. kép). Lábában 7 pedál. 41-húrja piros-kék színezéssel. Hangterjedelme: Es ;í — c 3 , egykor Es-durban hangolva. Kampós mechanikán bevésett jelzés (restaurálás közben került napfényre) J. Guibert; első és utolsó hang mechanika nélkül. Oszlopa aranyozott stukko-reliefekkel, babérággal és volutás palmettáktól közrefogott hatszirmú rozettákkal díszített lábon nyugszik. Az oszlop hármas tagozású: 1. alsó részét aranyozott akantuszlevelek és palmettában végződő kelyhes virágszálak ölelik körül, efölött különálló ötszirmú rozetták sora. 2. Középső része kanellurált, a barázdák aranyozottak. 3. A köralakban, vízszintesen lezáruló oszlopfő, egy középtengely körül újabb hármas tagozásban épül fel: a) ötágú csillagok sorából alkotott keákeny sáv után, b) sima aranyalapból kiemelkedő figurális ábrázolás: kezükben füzért tartó három táncoló Grácia lebegő alakja. Ezt az ábrázolást fent keskeny, két párhuzamos lécbe foglalt csavart szalagsor zárja le. c) Az oszlopfő felfelé szélesedő "koronázó részét lendületes rajzú, antikból és reneszánszból ismert motívumok díszítik, három különböző kiképzésű mezőben: az elsőben erőteljesen kihajló akantuszlevelek váltakoznak stilizált bimbószállal, a másodikban női maszkot négylevelű rozettákat hajtó, csigás inda fog közre, végül egy lapos és plasztikus kymation-sor között gyöngysor (85. kép). A hárfa egyszerű, klasszikus felépítésű. Az antikból merített díszítő elemek alkalmazása művészi érzékkel bíró mester kezére vall. Különös szépséget ad az aranyozás hármas színváltozata, egy mélyebb és világosabb sárgaarany és egy ezüstarany szín kombinációja sokszor egy motívumon belül. A már részletezett motívumok és stíiussajátságok a francia empire művészetének korán kiérlelődött, 1800 körüli éveire jellemzőek. Tisztán a stílusvizsgálat alapján hárfánkat erre az időszakra datálnánk. A leírásokból ismert külföldi analógiák 34 Fétis: id. m., u. o. Mendel: id. m., u. o. 35 Sachs, C: 22. jegyzetben id. m. 191. old. 3f; Buhle, E.: id. m. 7. old. „Nr. 24. Pedalharfe. Naderman à Paris unter dem Stempel verblasst die Jahreszahl 1810. Das schöne grüne und goldene Instrument ist im Empirestil gehalten, die kannelierte Säule ist am Sockel und Kapital mit vergoldeten Figuren und Ornamenten geschmückt. Der gewölbte Resonanzkasten hat auf dem Boden 5 Schall-löcher rombischer Form. 43 Saiten, 7 Pedale, die tiefste und höchste Saiten ohne Mechanik. Umfang: Es, — es". Säulenhöhe: 160,5, Breite: 73 cm." 37 Lt. sz. 53.5065. 1., m: 169,5, sz.: 42,5 mélys.: 80 cm
