Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Pataky Dénesné: Höroldt és műhelyének meisseni porcelánjai magyar gyűjteményekben
A meisseni gyári festőműhely azonban ekkor már Höroldt második periódusának tervei szerint, tájképes stílusban dolgozott. Magyar gyűjteményeink számos remek meisseni alkotással rendelkeznek ebből az időből, amelyeken egyes festők művei megkülönböztethetők ugyan, de ismert festőnévhez nem kapcsolhatók, bár a meisseni gyári iratokból kiderül, hogy a leghíresebb miniatúrafestők 1740 körül C. F. Höroldton kívül, akinek egyes külföldi kutatók a legtöbb kiváló tájképes Höroldt-korszakbeli porcelán festését tulajdonították 49 Richter 30 és Johann Martin Heirici voltakéi Az előbbi 1740-től, az utóbbi 1741-től kezdve festett Meissenben. Wannes 52 amorettfestő, Karl Wilhelm Böhme 53 kiváló táj- és alakfestő volt, maga is készített holland modorú rézkarcokat 1746-ban, Joh. Balthazar Forrmann 5 1 kiváló tájfestő volt. Az egykori budapesti Gerhardt-gyűjteményből az Iparművészei Múzeumba került 5888 ltsz. kénsárga alapú csokoládéspoharának Höroldt modorában festett purpur camaieu kikötőjeleneteit egy rajzos, kissé száraz mester készítette 1730—40 között. A rajzok parasztalakjaiban a XVII. századi németalföldi metszetek távoli emlékképe él. Ugyané festő festette az Iparművészeti Múzeum fedeles, bíborszínű camaieu kikötőjelenetes cukortartóját, (16.439 ltsz., a Procopius-gyűjteményből). Legügyesebben kezelt az aljon levő, parasztasszonyt kutyával ábrázoló jelenete. Az alj három kínai jelenete a Höroldt chinoiserie 1735 körüli években való továbbélésre utal a meisseni gyári festőgyakorlatban. A Wartha-gyűjteményből származó, hiányos reggeliző készleten, amely cukortartóból (21.915 ltsz.), fedeles ibrikből (22.721 ltsz.) teáskannából. (21.913 ltsz.) kannácskából (21.917 ltsz.) és csészéből (21.918 ltsz.) áll, Höroldt modorában kikötői jeleneteket festett, egy, a miniatúrafestéshez nem szokott, nagy folthatással dolgozó festő az 1730-as években. A kissé elnagyolt kartusszegélyek is az ő munkái (kék kardjegy). A múzeum másik készletének 3 csészéjén és a hozzá tartozó aljakon (52,301, 52.29$, 52.300) a medaillonokon ismét más festő festette a folyóparti tájképeket és parkjelêneteket. Ez a festő a francia főúri élet jeleneteit szerette inkább ábrázolni képein. A jól komponáló, dekoratív érzékkel rendelkező mester jellegzetes, nagy foltokban festett falombjairól azonnal felismerhető. Ezek a művei 1735 körül készülhettek, erre utal rácsos kartusszegélyük is. A 77. képen ábrázolt öblítőcsésze (15.629 ltsz.) Höroldt modorú kikötőjelenetein olyan festőmester kezével találkozunk, aki a fákat rendkívül finoman, szinte levelenként rajzolta meg, s a kikötőjelenetekbe főleg nagy, feketekalapps francia nemeseket helyezett. Szerette a felhőgomolyos eget is, amelyet igen pasztozusan kezelt. Ez â műve 1735 körül készülhetett. (Kis kék kardjegy, arany 17.) Ismét más festő kezenyomát fedezhetjük fel az Iparművészeti Múzeum kávéskannáián. (21.914. Wartha-gyűjtemény) és a 79. képen ábrázolt, pár évvel korábbi, 1730 körüli csokoládéscsészén és alján (Iparművészeti Múzeum). A finom aranynerem csipkével és kartusszegéllyel díszített csokoládésserlegen és alján rendkívül kvalitásos festő kikötőjeleneteit látjuk Höroldt modorában. Mestere Pazaurek id. művének 152. oldalán 122. képe alapján Chr. Friedrich Höroldttal azonosítható. Az ő stílusára vall a múzeum (21.904-es ltsz.) Wartha-gyűjt. csészének és aljának (75. kén) festése is 1730 körül. Az igen finom kartusszegélyek díszei közt aoró kínai alakok láthatók. A kikötőjelenetekben Höroldt egzotikus kereskedői, kikötőmunkásai, hordók és bálák között, vitorlások mellett. Finom, könnyed vonalvezetése Höroldt után ez időben a legjobb mesternek mutatja a festőt. Könnyedén rajzoló, a miniatúrfestésben igen jártas festő festhette a múzeum egy, a Gerhard t-gyűjteményből származó (I. M. 5874. Gerhardt 282) tányériának rokokó kartusokban elhelyezett, Watteau modorában fogant színes parkjeleneteit is 1740 körül. A Loránd Márton gyűjteményében lévő, nagy távlatú, Höroldt modorú színes, kikötőjelenetes csésze a kartus mellett elhelyezett gyümölcsdíszével ugyancsak jó képességű festő műve 1740 körül. A múzeum (3877 ltsz.) kénsárga mázas csokoládéscsészéiének színes, Höroldt modorú kikötőjenelei ismét más mester kezére vallanak, 1733 körül. A magyar gyűitemények többi, 1740—50-es évekből származó darabiai rokokó kerti szerelmi ieleneteket mutatnak be Watteau és Boucher kompozícióinak többékevésbé hű másolataival. A ieleneteket rokokó kartusban helyezik el, mint ezt Lóránd Márton egykori kávéskannája és a múzeum (53.3503 ltsz.) Jurenák László 40 Honey W. B. id. m. 36 p. 5 °— 54 Zimmermann id. m. 219—220, 246 p.
