Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Nekám Lajosné: Az Iparművészeti Múzeum XV. sz.-i patikaedényei

Hispano-mór edények előképei után készült a 66. képen látható zömöktestű albarellónk, amelyet kis indák, pontok és stilizált levelek díszítenek. Ezt a díszítést hívták „alla porcellana"-nak,

13 mert a Keletről importált, pöreellánnak nevezett edények mintáit utánozta. Faenzában vagy Firenzében készítették. A zöldesfehér mázon fényesen csillog a vastagon felrakott paszta. Talpán egymást metsző zeg-zug-vonalak. Közepén szalagban a gyógyszer felirat: Empl. da. ba. ta., - - gót betűkkel. (Empl.: az Emplastrum rövidítése érlelő tapaszt jelent.) — A felirat felett oválisán, mesterjegy: J O F fí '-^— Analógiákat W. Bode: „Die Anfänge der Majolikakunst in Toscana". Berlin, 1911. c. munkájában és A. von Beckerath gyűjteményének darabjai között találhatunk. A bemutatott gyógyszeres edényeken kétféle betűformát láthatunk : gót és antikva betűt. A gót betű használata a XIII. és XIV. században terjedt el Európában. A humanizmus erősödésével azonban barbárságnak tekintették ezt a szögletes betűtípust, és felújították a két évszázad óta elfelejtett Karoling minuszkula és római capitalis szép kerek formáit. Ezt hívták „littera antiqua"-nak. A gyógyszerfeliratok mellett már az egyéni mesterjegy, vagy a műhelyt jelentő jegy is megjelent, a XV. század második felében. E korai jegyeket megfejteni nem igen tudjuk, és készítőjüket mint monogrammistákat tartjuk számon, A gyógyszerfeliratok a reneszánsz-ember egészségügyi helyzetére is fényt vetnek. Eligazodni rajtuk nem könnyű, mert sok közülük igen homályos eredetű arab készítményt jelöl. Egyes edények feliratán azonban felismerhetünk növényekből, ásványokból és állati szervesanyagokból készült szereket, melyeknek többnyire csak képzelt hatóerejük volt. Az akkori gyógyszeres könyvek főleg ókori és arab szerzők ellenszerei (antidotarium) voltak. A könyvek pontosan előírták egyes, ma már megfejthetetlen orvosságok receptjeit. Legtöbbjük növényi főzet, mézzel vagy amerikai cukornádból nyert cukorral édesített szörp vagy száraz kivonat (konfektum) volt. Sokat használták a különböző desztillácíókkal előállított „aquá"-kat, lepárolt gyógyvizeket. Növényi és állati eredetűek voltak a különböző kenőcsök, „unguentum"-ok. Az emplastrum"-ok vagy tapaszok, ásványi és növényi eredetű ólomszappanok. Bemutatásra kerülő edényeinken ezeknek a szereknek elnevezései fordulnak elő leginkább. A felsorolt majolikák 1910—20 közötti idők aukcióiból kerültek múzeumunkba. Igen nagy volt az érdeklődés a majolikatárgyak iránt Európaszerte, így egyes korai művészi darabok ára csillagászati számokat ért el.

14 Bemutatott edényeinken a majolikaművesség első kibontakozását ismertettük. Rövid idő alatt a fazekasok a számukra addig ismeretlen művesség kezdeti nehézségeit leküzdötték, és így előkészítői lettek az újjászülető, antik ornamentikával díszített, remekművű XVI. századi rene13 A porcelán elnevezést.

Marco Polo használta először, 1307-ben írt útleírásában. (Pauthier: Le livre de Marco Polo, lord. Brozik, Bp. 1881.) VIII. ábrán közölt edényünk múzeumi leltárszáma: 21 078. 14 Múzeumunk szép patikaedényeiért 7—9—12 ezer koronánál is többet fizetett leltárkönyvünk 1916-ban bejegyzett adatai szerint.