Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Tasnádiné Marik Klára: A Rozsnyói Finomedénygyár termelési kimutatása és árjegyzékei a múlt század közepéről
ren 11, kéken 13, angol széllel is 13, színesen 16, deszenben 19 krajcár volt, addig az áttört csemegéstányér ára a felsorolt megfelelő változatokéban 30, 37, 38, 40 és 43 krajcárba került. A csokros simában 22 krajcár, áttörtén 46 krajcár! Igen drága darab lehetett az áttört gyümölcskosár, amelyből a festetlen 1 Frt 24 kr, a „deszen" 2 Frt volt, az áttört tintatartókészletet is megközelítőleg hasonló áron jelzi. A külön vásárolható alátétek és fedők, ugyanúgy, mint a mai kerámiaedényipar kalkulációjában, az edényárak egyharmadába kerülnek. Ovális edény estében az edényár fele. Igen érdekes tétel: „Die braunen Bütykös steigen bei jeder Sorte mit 6 kr. über die blauen", továbbá „andere Krugarten im nähmlichen Preisen aber Csörgős um 10 kr. theurer". Az árjegyzék, amely feltétlen viszonteladó számára készült, már feltünteti népi edényformáirík két igen elterjedt formáját; a butykost és a csörgős korsót. Ez azt mutatja, hogy a manufakturális termelés igen korán versenytársává lett a falusi fazekasmesternek. Hogy pedig a bütykös és a csörgős korsó drágább az egyéb korsóformáknál, méghozzá lényeges áremelkedéssel (11 krajcárért már egy tányért lehet kapni s a csörgős korsónál egy számbeli nagyságnövekedés 10 krajcár), ez arra vall, hogy ezek az aránylag komplikált formák az akkori technikai felkészültség mellett nem nagy termelékenységre adtak lehetőséget, viszont az élénk kereslet elbírta a nagy ártöbbletet. A manufakturális árunak a vásárokon való megjelenését ez bizonyítja. Tehát nemcsak a polgárosodó réteget szolgálta ki. Érdekes az is, hogy a teáskanna és csésze drágább, mint a kávésedények. A kanna esetében a magyarázat lehet a kiöntőcsőbe épített szűrő. A második árjegyzék 1859 augusztus 1-ről szól, nagyformájú papíroson, már nem Hoffmann Antal kezeírásával, aláíratlanul jelent meg. Díszítmény, formaszám megegyezik az előzőével, a cím azonban már itt: „Rosenauer Englisch Steingut-Fabrique". Az edényfajták irányában megnyilvánuló igény emelkedését mutatja, hogy az előző edényfajtákkal szemben itt újabb gyarapodás tapasztalható: levesesfazék födővel, éthordó négy fogásra, modern kávéscsészék és körtealakú kávéscsészék, áttört gyümölcskosár alátéttel, barna teáskanna, egyszerű és kettős kocsonyás hordócska, kulacs és modern formájú kulacs, irodai tintatartó, éjjeliedény gyermekeknek, újdivatú kis virágcseréptartó, virágváza, virágpohár, egyszerű és kettős madáretető. Érdekes a főzőedényre való áttérés, ami a „lábas fedővel" rovatban nyilvánul, valamint az, hogy a csörgős korsók minden változatban kaphatók. Az árjegyzék végén azt is közli, hogy feliratokat rendelésre betűnként másfél krajcár árban készítenek. Figyelemreméltó tétele az árjegyzéknek a patikaedényekre vonatkozik. Ezeket csak megrendelésre készítik antik formában, vagy körtealakban. Tizennégy nagyságig az árkimutatás részletes, míg a tizenkettőtől huszonnégyig megjelölt nagyságokra egységesen számonként 2 krajcáros árnövekedést jelöl meg. Az antik formából a közölt legnagyobb 26 krajcár, a körtealakú csak 16. » Az 1859-es árjegyzék az 1855-öshöz képest egyes tételeknél 30, néha 50%-os eltérést mutat. Ennek az a magyarázata, hogy 1857-től Magyarországon a konvenciós forint megszűntével a 100 krajcáros osztrák pénzegység lép életbe.
