Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 5. (Budapest, 1988-89)

EMLÉKEZZÜNK ELEINKRE - A prágai Szent István-kard (Zarnóczki Attila)

A lándzsa, mint hatalmi jelvény a német királyok illetve a német-római császárok körében született. Tartották Szent Móric, illetve Nagy Károly fegyverének, de tekintélyét elsősorban mégis az biztosította, hogy belefoglalták Krisztus keresztjének egy szögét, s így ereklyeként tisztelhették. Csatáikban és külhoni útjaikra mindig magukkal vihették. A magyar lándzsával ellentétben ennek fennmaradt példánya ma is megtekinthető a bécsi udvari kincstárban (50 cm hosszú, 7 cm széles), az ereklyét pedig később a birodalmi keresztbe foglalták. A német szent lándzsa egy másolatát kapta meg hatalmi jelvényül, III. Ottótól 1000-ben Vitéz Boleszló lengyel herceg, amit a krakkói dómkincstár őrzött meg. Joggal feltételezik, hogy az Ottóval rokoni viszonyba kerülő István is hasonló módon jutott hozzá. Egy azonban biztos, István lándzsajelvénye semmiképpen nem jelentette a Német-római birodalomnak való hűbéri alávetettséget. Még tudjuk a lándzsáról, hogy a ménfői csata után Péter király a lándzsa képében adja át az országot III. Henriknek, amit az a koronával együtt Rómába küld. Majd 1074-ben is a pápa Salamon királyunkhoz írott levelében a lándzsát a magyar koronát megelőzve említi. A prágai Szent István-kard Évszázadok óta a prágai Szent Vid-székesegyház kincstárában őrzik az első királyunk tulajdonának tartott kardot. A kard nemcsak ereklyeként, hanem korának kimagasló alkotásaként is több mint egy évszázada élénken foglalkoztatja a tudományos közvéleményt. Első okleveles említését a székesegyház kincstárának XIV. századi leltáraiban találjuk. Az 1354. éviben még nem szerepel, az 1368-as és 1387-es inventáriumok - leltárak - azonban már leírják. Külföldre kerülésével kapcsolatban két megoldás lehetséges. Vagy IV. Béla leánya, Anna vitte magával egyéb királyi kincsekkel együtt vejéhez, II. Premysl Ottokárhoz; vagy Nagy Lajos királyunk ajándékozta más ereklyékkel együtt IV. Luxemburg Károlynak. Ez utóbbi esetben röviddel az ajándékozás után a székesegyház tulajdonába kerülhetett a kard. A fegyver anyaga kiválóan kovácsolt vas. Formája meglehetősen általános ún. viking kardok típusába tartozik. Kétélű pengéjének