Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 5. (Budapest, 1988-89)

HAZAI ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINK - A "legvitézebb huszár" - báró vitézvári Simonyi József óbester (Dr. Rázsó Gyula)

Közhuszárként már a balvégzetű 1789-90-es török háborúban kitüntette magát a Wurmser-huszárezred, később a 8. huszárezred soraiban, tisztté azonban csak 1796-ban lépett elő, ekkor már a Mervclt-ulánusoknál szolgált. A vesztett hohenlindeni csata után, 1800 novemberében a rajnai hadszíntéren, önálló kezdeményezéssel végrehajtott sikeres támadásaival két vesztésre álló összecsapás sorsát is megfordította. Haditetteiért 1802-ben elnyerte a leginkább áhított császári kitüntetés, a Mária Terézia-Rend lovagkeresztjét. Haditettei sorából kiemelkedik az 1809. július 9-én vívott bátor utóvédharca. A vesztes wagrami csata után a császári sereg egy része a Thaya folyó mögé vonult vissza. A menekülést Simonyi alezredes fedezte két osztálynyi Hessen-Hornburg, azaz 4-es huszárral, egy gyalogos zászlóaljjal és hat ágyúval. E kis sereggel szemben hajnaltájt harmincezer diadalittas francia harcos lendült támadásba. Simonyi már a Thaya déli partján felvette az ütközetet, s több mint két órán át tartotta magát, védte a visszavonuló főerőket.