Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 5. (Budapest, 1988-89)

TÁRGY ÉS TÖRTÉNELEM - A süveg (Ságvári György)

TÁRGY KS TÖRTKNKLKM A süveg Magyarországon a XVI-XVIII. században általában süvegnek neveztek minden fejfedőt, függetlenül attól, hogy miből készült, milyen volt a formája, s még az sem volt lényeges, hogy milyen társadalmi helyzetben álló ember viselte. A magyarországi katonaság is süveget viselt, méghozzá meglehetősen változatos formában. Á legelterjedtebb az irreguláris kuruc gyalogság által is hordott ún. fekete süveg, amely minőségétől függően hol drágább, hol olcsóbb vásári portéka volt. Az 1706-os árszabásokban a legdrágább „őregh fekete süvegh gyapjú eléibül való" 60 dénárba, az „aláb való" 40, a „kisebb fekete süvegh" pedig 35 dénárba került (Nyitra megyei adat). Az árak országosan is taksáitattak. A Rákóczi szabadságharc idején a süveget a katonaságnak a vármegyék szolgáltatták adó fejében, a kincstár pedig az ing, a lábravaló és deli csizma társaságában az „apró mundérok" között tartotta számon. Amíg azonban más mundérféleségekben gyakori volt a hiány, a süvegnek mindig bővébe voltak. A süveges céhek jelentős tételekben állították elő a különböző süvegfajtákat. Egy céhlegény napi normája 14 darab volt, ebből négy a mesteré lett. A többi tízért darabonként egy krajcár járt a legénynek (Esztergom). A süveg anyaga nemez volt, a színe - ahonnan nevét is eredezteti - fekete, amely idők folyamán rozsdabarnára fakult, legalábbis a múzeumokban őrzött darabok ezt erősítik meg. (A Hadtörténeti Múzeumban őrzött - valószínűsíthetően 18. századi - négy fekete süveg, amely közül kettő a bélapátfalvi templomkertből, kettő pedig - jelenlegi ismereteink szerint - Nyíregyházáról ugyancsak sírleletként került elő, rozsdabarna színű.) A fekete süvegek karimáját felhajtották és az oldalrész magassága szerint hol dupla süvegnek, hol csak egyszerű süvegnek vagy „közönséges süvegnek" nevezték. Azt a fajtáját, amelynek felhajtott karimáját bal oldalon ferdén bevágták, csákós süvegnek