Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 5. (Budapest, 1988-89)

EMLÉKEZZÜNK ELEINKRE - "A haza parancsolt..." (Szoleczky Emese)

kapta alig néhány nappal később Győrben a hadnagyi kinevezést és az ezzel járó tiszti kardbojtot. A VII. hadtest kötelékében harcolta végig a tavaszi hadjáratot, ennek során nevezték ki főhadnaggyá. Budánál az 1849. május 21-i rohamot megelőzően osztagával a Lánchíd robbanástól megrongált pályáját javítgatta, tette járhatóvá, majd önként csatlakozott a rohamozó III. hadtesthez. Elsők között lépett a Bécsi kapu közelében az ostromlott vár területére. Klapka egy héttel később a pesti Honvéd Tisztképző Akadémia tanárává nevezte ki, de oktatói székét nem foglalta el. Katonai pályája Debrecennél ért véget, ahol augusztus 2-án zászlóalját századát szétverték. Értesülvén a világosi fegyverletételről Árva megye felé vette az útját; azonban a császári hatóságok kezére került. Illetősége miatt a pozsonyi katonai törvényszék ítélkezett felette. A peranyag szerint - mely a Hadtörténelmi Levéltár birtokában van - miután „mint közkatona belépett a magyar felkelők... csapatába, ...részt vett 11 csatában... több objektumot létesített, hidakat bontott le, ...a fegyveres zendülésben való részvétel miatt vasbilincsben töltendő 8 évi várfogságra ítéltetett." Fogsága 1849 decemberében Bécsben kezdődött; rövidesen továbbszállították Olmützbe, ahol két esztendőt töltött. Végül Josephstadtban raboskodott, mintegy 5 éven át. Fogsága nem törte meg: kihasználva kézügyességét az idő űzésére apró emléktárgyakat készített. „Bár a munkák némi pénzembe kerülnek, szívesen élek szerényen, ha minden barátomnak valami emléket tudok innen küldeni. Ez a munka s a vele járó tervezgetések kitöltik időm nagy részét..." - írta egyik levelében. Rajzolt, festegetett, de legszívesebben fát munkált meg. Ekkortájt készítette azt a talpas fapoharat, amely ma 1848-as kiállításunkon látható. A 11,7 cm magas pohár anyaga kőrisfa. Szájátmérője 6,65 cm, talpátmérője 6,4 cm. A pohár készítési helye Olmütz, pontos ideje ismeretlen. Esztergályozott, pereme 0,35 cm vastag. Jóformán teljesen dísztelen, csupán az ivórész alján kívülről találunk virágszirmokra emlékeztető, centrálisán elhelyezkedő kézzel faragott díszítményt. Hasonló munkákat Rómer Flóris említ leveleiben is; cukortartót készített édesanyjának, dohánytartó tégelyt öccsének, fidibusz-tartót barátjának, kisebb-nagyobb fadobozokat az ismerősöknek. Nem kért kegyelmet, bár többször is felszólították rá. „Érett megfontolás után kijelentem, hogy elveimből, aminek a lelki