Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 5. (Budapest, 1988-89)

EMLÉKEZZÜNK ELEINKRE - Elmélkedések hét oroszlán és egy zászlócímer felett (Kottra. Györgyi)

A sturcci átkelés egyike volt a téli hadjárat legnehezebb pillanatainak. „A negyedfélezer lábnyi magas, hóval fedett Sturecen átvezető út számos hegyipatakon, iszonyú mélységek mellett kígyódzik a meredek sziklafalak körül - írja a kortárs történetíró, Horváth Mihály. - A gyalogságnak csak könnyebb volt haladnia: de a lovasság gyakran leszállni, s lovait kézen vezetni kénytelenített a sikamlós, szédítő, keskeny utakon s hidakon; a tüzérség pedig csak mondhatatlan erőfeszítéssel haladhatott előre ágyúival. A gyalogságból felváltva egész zászlóaljakat kellett kirendelni, hogy a nehéz lövegeket és társzgreket a meredek helyeken előre tolják. Néhol a hidak oly keskenyek voltak, hogy a terjedelmesb járművek csak szétszedve, részenként juthattak rajtok keresztül. Ekként ezernyi bajjal és nehézséggel küzdve, csak lassan haladhatott felfelé az ellenállhatatlan hosszúságú hadoszlop és szekérsor, mozgalmaiban, távolról tekintve, hasonló egy ezernyi tagú óriáskígyóhoz. Az utászok mindenütt elöl jártak, hogy az akadályokat, mennyire lehet egyengessék; elhárítsák; az óhad ellenben a sereg háta mögött az utakat s hidakat rontotta meg a netalán utánok nyomulni akaró ellenség előtt." Elmélkedések hét oroszlán és egy zászlócímer felett 1848 őszén a Nemzetőr című újság érdekes állítással lepte meg olvasóit. Hírül adta, hogy a szerveződő honvéd huszárezredek csákójukon nem az ország jól ismert vágásos és kettőskeresztes címerét fogják használni, hanem a magyarok ősi jelképét: a hét győzhetetlen oroszlánt. Eltűnődtek-e a kortársak, hogy vajh miért használna a honvédsereg huszársága egy rég elfelejtett címert, nem tudhatni: a dologból nem lett semmi - a huszárok ugyanazt a csákócímert kapták, mint a gyalogság. így az egész címerügy bevonulhatott volna a történelmi érdekességek és hírlapi félreinformálások tárába, ha a világosi fegyverletételkor nem kerül a cári csapatok birtokába - majd később a Hadimúzeumba - a 17. Bocskai-huszárezred zászlója. Első ránézésre a kisméretű lovassági zászló teljesen „normálisnak" tűnik: formája, pártázata, kék mezejű barokkos aranybarna kerete, amely a címerrészeket fogja körül, tökéletesen megegyezik