Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 4. (Budapest, 1987-88)

KÖZMŰVELŐDÉSÜNKRŐL - "Tapintható múzeum" (Szoleczky Emese)

kincsünk egy része, az anyák, feleségek, kedvesek magatartása mind bizonyíték is. Ezek között búvárkodni, felfedezni és összehasonlítani, még szórakoztató is lehet. Ember-, gyerekközeibe kerül valami - néha kicsit misztifikált vagy ésszel még fel nem érhető életszakasz - a katonáskodás ideje. A pedagógus vagy más előadó komoly szándéka nem kell, hogy feltétlenül komorkodást is jelentsen. Gyakran említettük eddig az iskolai osztályokat, egyéb csoportokat. Statisztikáinkat átnézve tudomásul kell vennünk, hogy - jóllehet látványossabbak a csoportok, előjegyeztetni is ők szokták magukat - egyéni látogatóink vannak többen. Durván 40-60% az arány. Kell-e, szabad-e egyáltalán a múzeumot felkereső nyakára akaszkodni, programot ajánlani neki, vagy maradjunk meg a kulturált tájékoztatás szintjén? Nincsen bevált receptünk. Előadásokat hiába hirdettünk meg, nem volt érdeklődés. Kiállítási totót csináltunk apró nyereményekkel, nagyon tetszett. Közhírré tettük, hogy filmet vetítünk, ha kérik, még nem igényelték, de türelmesen várva ülnek a multivideoráma-program helyiségében, mert látni akarják. Tárgyakhoz, vitrinekhez kapcsolódó műsort állítottunk össze az egyik kiállításunkhoz, szinte mozdulni is alig lehetett. Csináltunk másik kettőben is, szinte lasszóval fogtuk az embereket. Az első szép, tavaszi szombaton kiürült a város, megtelt kocsival a balatoni út és a mi múzeumunk is. Az egyik augusztus 21-én rekordot döntöttünk a 7000 fölötti látogatószámmal. Próbálkoznunk kell újra és újra, hiszen ez is a feladatunk. „TAPINTHATÓ MÚZEUM" A nyugati országok múzeumainak közművelődési gyakorlata révén terjedt el ez a furcsa fogalom: a vakok és gyengénlátók számára szervezett múzeumi foglalkozási formát értjük alatta, melynek során a tárgyakat a résztvevők tapintás útján is érzékelhetik. Büszkék vagyunk arra, hogy Magyarországon elsők között a mi múzeumunk nyújtott rendszeresen lehetőséget anyagának ilyen jellegű megismeréséhez, s teszi ezt 1984 óta folyamatosan. Külön öröm számunkra, hogy a VGYOSZ Wesselényi-sportköre által, téli időszakban szervezett felnőtt látogatásokat - a fiatal kollégisták nagy számban látogatják, sikeres felnőtt - rendezvényeink híre pedig eljutott az iskola körébe is, akik saját tanmenetükhöz kapcsolódva keresnek fel minket. Célunk az volt, hogy saját példánk révén átfogó képet adjunk a magyar múzeumokban folyó munkáról, annak szépségeiről és nehézségeiről, ismertetve a tárgyfeldolgozási munkát. Elképzelésünk, melyre ezek a rendezvények épülnek: a sok üvegfelület miatt múzeumunkat nem a kiállítások segítségével mutatjuk be. Az egyes gyűjteménycsoportokat-tárgycsoportokat muzeológus kollégáink előadásokon ismertették. A zászlógyűjtemény bemutatásakor szó esett például a zászló kialakulásáról, heraldika és zászló kapcsolatáról. Az