Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 4. (Budapest, 1987-88)

KÖZMŰVELŐDÉSÜNKRŐL - Népművelés - nálunk (Ésik Nóra)

tudjuk, már nem dolgoztunk hiába. Számukra is kidolgoztunk feladatlapot, csak abban nem vagyunk biztosak, jó-e, ha erre majd az iskolában jegyet is kapnak. Talán ez az írás is elárulja, színesebb az általános iskolások programja. Önkritikát gyakorolva írtuk ezt, de némi nehezményezéssel is. A középiskolások kevésbé járnak hozzánk. Legkevésbé a gimnáziumok. A történelem fakultációs osztályok közül mindössze néhány kérte eddig azt, hogy megismerkedhessenek velünk, ide értve levéltárunkat, könyvtárunkat is. A felsőoktatási intézmények hallgatói rendkívül ritka vendégek nálunk. Előfordul, hogy tanáraik vezetésével úgy készülnek leendő feladatukra a történelem szakosok, hogy ismerkednek a múzeum lehetőségeivel. Egyszer már olyan kívánsággal is találkoztunk, hogy mi menjünk el az egyetemre előadóval, tárgyakkal. Nem jelenti viszont a fenti mondat azt, hogy elefántcsonttoronyba zárva létezünk. E kiadvány készítésekor pontosan hat olyan akcióban, vetélkedősorozatban vagyunk benne, amelyet más országos vagy fővárosi intézményekkel, társmúzeumokkal közösen hirdettünk meg, bonyolítunk le. A múzeumi népművelők létszámát ismerve ez nem is mondható kevésnek. Egy-egy időszakban komoly erőpróbát jelent és néha zsúfoltságot is okoz az, hogy a sorkatonák oktatásába is besegítünk a magunk eszközeivel. Előadóik is gyakran készülnek fel erre nálunk. A 200-300 fős csoportok tervszerű mozgatása az, hogy megfelelő tájékoztatást is kapjanak, mindenkit a fedélzetre parancsol. Örülnénk, ha minden sorkatona láthatná egyszer „saját" múzeumát. A számukra kiírt pályázatok beváltak, hadtörténeti sétáik más nevezetességekre is ráirányítják figyelmüket, mint amit amúgy egymásra „hagyományoznak". Feladatunknak tartjuk azt is, hogy kivegyük a részünket a honvédelemre, hazaszeretetre nevelésből. Megkíséreltük már ennek direktebb formáját is. A budapesti középiskolák osztályfőnöki munkaközösség-vezetői számára írott és elmondott előadás formájában, filmekkel, diasorozatokkal, irodalommal, zenével és kiállítással gazdagított tájékoztatókat tartottunk, alkalmazkodva a tantervi követelményekhez. Ami talán ebből hiányzott - és engedtessék meg, hogy elmondjuk -, véleményünk szerint: az érzelmi hatás, valami tanulnivalón túli érdekesség, romantika. Szeptember utolsó hetét évek óta a debreceni honvédelmi napokon töltjük. Ezen vándorkiállítással, e célra összeállított tárgyegyüttessel, iskolásoknak szánt foglalkozásokkal képviselteti magát a Hadtörténeti Múzeum. így kissé kényszerítő körülményt is jelentett az a kérés, dolgozzuk ki a 7-8. osztályosok osztályfőnöki óráinak módszerét a honvédelmi nevelésre. Napi öt-hat óra és osztály bizonyította, hogy másfajta megközelítés, a jó hangulatú beszélgetések célba találtak. Abból indultunk ki, hogy a haza, a szűkebb környezet védelme szerves része volt és ma is az életünknek. Kitörölhetetlenül beépült mindennapjainkba és hagyományozódik. A dűlőnevek, a falusi építkezési mód, a szokások és babonák, a népköltészet és népzene, szó-