Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 4. (Budapest, 1987-88)

TÁRGY ÉS TÖRTÉNELEM - Asbóth-légcsavar (a propeller) (Lugosi József) - Lenin és a haditechnika (Lugosi József)

úton-módon lehet a feladatot az adott körülmények között megoldani. A feladat pedig világos volt. A szocialista köztársaság fegyveres védelme nélkül nem lehettünk meg..." Lenin számtalanszor hangsúlyozta a haditechnikának, a győzelem egyik alapvető feltételének a szerepét, meghatározta a hadsereg felszerelésének útjait. A Vörös Hadsereg fegyverrel való ellátásának valamennyi kérdésével a Lenin által létrehozott Hadügyi Népbiztosság speciális bizottsága foglalkozott. 1918 elején ez a bizottság kidolgozta a haditechnikai ellátás tervét, amely épített a lövegek, géppuskák, puskák gyártásának nagymérvű növekedésére, valamint az új fegyverfajták előállítása érdekében folyó munka bővítésére. Lenin különös gondot fordított a hadiüzemekre. Ahhoz, hogy legalább néhányuk működni kezdhessen és eleinte a hadsereg minimális fegyer- és lőszerigényét kielégítsék - óriási erőfeszítésekre volt szükség. 1918 végére a Vörös Hadsereg havonta 60 ezer puskát, 50 ágyút (löveget), több mint 30 millió puskatöltényt, 90 000 db tüzérségi lőszert, körülbelül 30 ezer tonna puskaport és sok más harci eszközt kapott. A gyalogság képezte a fő és legnagyobb létszámú fegyvernemet. 1918—20ban a lövészcsapatok alapvető harcászati magasabbegysége a hadosztály volt. Ez 3 lövészdandárból (mindegyikben 3-3 ezred), 5 tüzérosztályból, híradózászlóaljból, műszaki zászlóaljból, vezetési és hadtápszervekből állt. A polgárháború idején a lövészhadosztályok átlag 7000-10000 katonával és 30-40 löveggel rendelkeztek. A lövészcsapatok fegyverzete az 1891 M 7,62 mm-es Moszin-Nagant ismétlőpuskákból, az 1910 M 7,62 mm-es Maxim géppuskából, kisszámú, különböző rendszerű golyószórókból, pisztolyokból és kézigránátokból állt. A lovasságnál az alapvető harcászati magasabbegység a 2-3 hadosztályból álló lovashadtest volt. A lovashadosztály (2-3 dandár, dandáronként 2 ezred) állományába 7633 főt, kb. 8500 lovat és 16 löveget rendszeresítettek. A lovasság fegyverzetét sáskák, pikák, puskák, karabélyok, pisztolyok és kocsikra szerelt géppuskák (tacsankák) alkották. Lenin rendkívüli jelentőséget tulajdonított a tüzérség fejlesztésének, tűzereje növelésének. Állandóan szemmel tartotta a tüzérségi üzemek és raktárak munkáját, figyelemmel kísérte az újak építését. Lenin gondoskodott a fegyverzet felújításáról és javításáról is. (1920-ban pl. 965 löveget újítottak fel.) A tüzércsapatok főleg a lövész- és lovas magasabbegységekbe tartozó ütegekből és osztályokból álltak. Megalakult 14 különleges nehéz tüzérosztály, 122 mm-es és 152 mm-es lövegekkel. A tüzérségi löveganyag főleg 76 mm-es ágyúkból, 122 mm-es tarackokból állt. A Vörös Hadsereg harcoló csapatai 1918 végén összesen 1700 db 1919 májusában 2292 db és 1920 végén 2964 db löveggel rendelkeztek. Lenin még 1917 decemberében felhívta a figyelmet a Vörös Hadsereg páncélvonatokkal és a kor legerősebb és legjobb manőverező képességű fegyvereivel való ellátásának szükségességére - tette ezt akkor, amikor még csak készült és megvitatás tárgyát képezte a hadsereg szervezéséről szóló rendelet.