Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 4. (Budapest, 1987-88)

CÍMKÉPÜNK (Ságvári György)

ÍRTÁK: Bánffyné Kalavszky Györgyi Bencze Zoltán (Budapesti Történeti Múzeum) Esik Nóra Halápi László Hetes Tibor Kedves Gyula Kiss István Géza Kottra Györgyi Körömi Joachim Lugosi József Dr. Makai Ágnes Molnár Árpád Nádas Egon Pap András Dr. Rázsó Gyula Ságvári György Dr. Szabolcs Arpádné Szoleczky Emese Dr. Veszprémy László Dr. Zachar József SZERKESZTETTE: FOTÓ: RAJZ: Bárdos Ferenc Nagy Józsefné Csicsely János Bánffyné Kalavszky Györgyi Németh Ferenc Esik Nóra Szoleczky Emese FELELŐS KIADÓ: Hetes Tibor múzeumigazgató CÍMKÉPÜNK Huszártiszti tarsoly 1790-92 Az uralkodói névjelek tarsolydíszként való alkalmazása az 1760-as évek hadseregreformjainak következtében terjedt el, de csak II. József országlása idején vált általánossá és jellegzetessé a Habsburg-birodalomban. A „kalapos király" 1790-ben bekövetkezett halála után öccse, Toscana nagyhercege, II. Lipót lépett az örökébe. Az ő névjele ékesíti a címképen látható tarsoly borítólemezét. A monogram a latin névformát (Leopoldus Secundus) tükrözi, ezért előzi meg az L betű a római számot. A skarlátpiros posztófedél a legénységi példányokon jóval dísztelenebb, egyszerűbb kivitelű volt. A tisztekét - így a képen láthatót is - dúsabb hímzéssel látták el. A mintegy két évszázados műtárgy feltűnő épségben vészelte át a megpróbáltatásokat, az arany domborhímzések állapota különösen jó.