Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 3. (Budapest, 1986-87)

EMLÉKEZZÜNK ELEINKRE - Tüzérek a budai várostromában (Domokos György)

Emlékezzünk eleinkre TÜZÉREK A BUDAI VÁR OSTROMÁBAN Az Úr 1686. esztendejében július havának első napján a sarki nagy rondellától északkeletre mintegy 750 lépésnyire levő kis földhalmon eldördült a budai Vár százados falaira irányzott első nehéz ostromágyú. Michael Miethen „FeldArtilleri Stueck-Hauptmann", azaz tüzérezredes összehúzott szemmel figyelte a becsapódás nyomán keletkezett porfelhőt. Az elsőhöz hamarosan csatlakozott az ütegállás már harckész másik négy 24 fontosa is, és a levegőt egymás után remegtették meg lövéseik mennydörgésszerű robajával. Miethen ezredes és az északi oldalon támadó császári seregrész parancsnokai, Starhemberg és Caprara tábornagyok, valamint Károly herceg, a Lotharingai-házból származó tehetséges fővezér elégedettek lehettek az eddig elért eredményekkel. Június havának 24. napján Isten kegyelméből néhány katona élete árán sikerült megvenni a Vízivárost, s azóta a városfalon belül szakadatlanul építik a vívóárkokat. Ezeket, akárcsak az üteg sáncait és a kettő közötti összekötő árkot a törökök állandó tüzében kellett megásni. Az üteg mellett mintegy válaszként a védők mozsárbombáira - még néhány mozsárteknőt is készítettek, amelyekben azután párosával állnak majd e tömzsi, rövid csövű lövegek. A lövegállás építését mihamarabb be kellett fejezni, merthogy a vezérek azt mondták, az ágyúk minél előbb kezdjék meg pusztító munkájukat. így hát Miethen parancsára a dolgosok széles mellvédet emeltek, amelybe kifelé táguló lőréseket vágtak, tetejére pedig vesszőből font, földdel töltött sánckosarakat és rőzsekötegeket helyeztek védelmük Végül pedig - tartva a törökök gyakori és erőteljes kirohanásaitól -, árkot ástak az üteg köré, hozzákapcsolva az összekötő árokhoz, és megrakták azt jó német muskétásokkal. Ugyanekkor készültek el a mozsarak a teknők is. Harmincadikán az ágyúkat odavontatták a sánchoz. A súlyos alkotmányokat az eléjük fogott 6-8 pár ló is csak nehezen húzta el. Miközben azokat emberi erővel végső helyükre gördítették, a muníciót is behordták az üteg mögött ásott mély gödrökbe, hordószám a durvaszemcsés, fekete lőport és sok vasgolyót. A következő éjszakán nem sokat alhattak a tűzmesterek, segédek és a melléjük beosztott dolgosok. A „feles Karthaunokat" elő kellett készíteni a másnapi feladatokra, de minthogy Miethen az első öt 24 fontos mellé még másik