Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 3. (Budapest, 1986-87)

GYÜJTEMÉNYEINKRÖL - Az éjjel-látás történetéből (Molnár Árpád)

AZ ÉJJEL-LÁTÁS TÖRTÉNETÉBŐL A két világháború között, de főleg a II. világháború éveiben tömegesen alkalmazták - főleg a légvédelmi csapatok - a fényszórókat. A legkorszerűbbek fényereje 150 millió gyertyafény volt. Prizmával felbontott fénysugár tanulmányozásakor fedezte fel az infravörös sugárzást W. Herschel angol csillagász 1800-ban. Ezzel az ember egyik régi vágya indult el a megvalósítás útján - látni a sötétben is. A látható fény leghosszabb, 0,76 mikronos sugárzását vörösnek látjuk. A vörös határán túli elektromágneses rezgéseket, amelyek hullámhossza a látható fény és a mikrohullámok közé esik, infravörös sugárzásnak nevezzük. A második világháborús csapatmozdulatok egyik legfontosabb megoldandó feladata volt, hogy a gépjármű (harcjármű) vezetője éjszaka is lásson. így észrevétlenül tudja odaszállítani csapatait az ellenséges arcvonalhoz, tud mozogni a terepen anélkül, hogy az eddig használt fényszóróját bekapcsolná.