Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 2. (Budapest, 1985-86)

KIÁLLÍTÁSAINKRÓL - Emlékkiállítás - és amíg elkészül

KIÁLLÍTÁSAINKRÓL EMLÉKKIÁLLÍTÁS - ÉS AMÍG ELKÉSZÜL 1985 tavaszán ünnepelt az ország. Köszöntöttük április 4-ét, hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját, s nem sokkal később megemlékeztünk május 9-ről, a fasizmus felett aratott győzelem évfordulójáról. Ha csak kisebb mértékben, de Magyarország eme ünnepnek is részese lehetett, hiszen az 1944 végén Németországnak hadat üzenő, s nem sokkal utóbb a szövetségesekkel fegyverszünetet kötő, újjászülető Magyarország is elküldte az új haza új, demokratikus hadseregének hadosztályait a frontra, a nácizmus elleni küzdelemre. Az évfordulóra való felkészülést idejekorán megkezdtük. Már 1984 őszén bezártunk egy majdnem teljes kiállítási teremsort. Részben azért, hogy a régi anyagot lebontva elkészítsük új, felszabadulási kiállításunkat, részben azért, hogy helyünk legyen a lebontott anyag és az új anyag rendszerezéséhez. Rövid időn belül túl voltunk az előkészítő munkán. Ez a szépen hangzó mondat a gyakorlatban azt jelentette, hogy térdig jártunk egy-egy kis csapáson a muzeális anyagban, amely becsomagolva, akkurátusan felcédulázva, békésen várt arra, hogy a helyére kerüljön. Amely hely még nem volt meg. Napokon keresztül reménytelen egykedvűséggel néztük, miként tűnnek el a régi vitrinek, válnak a fűrész, kalapács martalékává, hogyan lyukad ki a fal a véső nyomán: új villanyvezetéket is kellett szerelni. Közben próbáltuk legalább saját magunkat kézben tartani, az ismert méretek birtokában papíron elképzelni a jövendő kiállítást, kiválogatni és megrendelni a fényképeket, kiválogatni a zászlókat, egyenruhákat, fegyvereket, felszerelési tárgyakat, beosztani, hogy milyen sorrendben kerüljenek a restaurátorhoz. Meglepetések mindvégig értek bennünket. A jó állapotban megmaradt zászló, amelyet a Budai Önkéntes Ezred vitrinjébe szántunk, mélyen rejtette titkát: lapjaira szétszedve derült ki róla, hogy a két zászlólap közé varrt bélés valami enyves zsákvászon-szerűség - és ezt az enyves vásznat nagyon szerette a penész! Az eredetileg tervezett, két napig tartó tisztítás helyett majd két hétig tartó fertőtlenítés és restaurálás következett. Zászlónk ma már teljesen egészséges. Hasonló meglepetést tartogatott számunkra T-34-es harckocsink, amely évtizedek óta udvarunkon állt. A tank működőképes, filmsztár is volt, hiszen aktívan közreműködött a Bors című sorozatban. És mégis, hiába volt motorikusán tökéletes, alkatrészeit kiszerelni nem engedte! Két rákászon kívül nem tudtunk belőle kivenni semmit, pedig ki akartuk állítani a parancsnoki ülést, a botkormányt és még néhány érdekes részt. Maratoni futás kezdődött, de rövidvágtázó tempóban: hol található még megmenthető T-34-es harckocsi alkatrész. Amint látogatóink meggyőződhetnek róla, találtunk: botkormányt, üzemanyagszivattyúzó pumpát, rákászokat.