Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 1. (Budapest, 1984-85)

Másolat vagy eredeti?

Kétségbevonhatatlanul szép és értékes újdonságunk azonban meglehetősen rossz állapotban volt. így a restaurátorműhelybe került, Nádas Egon fegyverrestaurátor kezébe. Megállapította, hogy „... a tárgyat korábban többször kezelték ... sok helyütt például ólommal erősítették ... az eredeti türkizeket ... esetenként műtürkizre cserélték és ezeket egyszerűen viasszal ragasztották a helyükre. .. Igazolja a korábbi kezelést a röntgenfelvétel is, ahol szépen látni a szablya markolatcsonkján azt a két lyukat, amelyen keresztül két stift (csap, szegecs) erősítette a markolatot a pengéhez. A stiftek hiányoznak, a markolatot viasszal töltötték ki, és így rögzítették a pengéhez..." A restaurátor munkájában az első lépés a tárgy megtisztítása. A legnagyobb türelmet a kövekkel díszített oldal igényelte, mert a köveket óvni kellett a vegyszertől, és a viaszrögzítést még a petróleum is oldotta. A több mint 900 kő kerülgetése rendkívül nehézzé tette a munkát. A szokásos korrózióellenes tisztítószerek nem hozták meg a kívánt eredményt. A restaurátor végigpróbálta valamennyi receptjét. Végül a véletlen segített. Az otthon megmaradt grape-fruit enyhén savas rostjaival dörzsölte meg a felületet - s az szemlátomást tisztult. Hasonló anyaggal átitatott vattadarabokat helyezett a kövek közé, ezután látott hozzá a tisztításhoz, majd a feloldódás után fogkefével dörzsölgetve távolította el a korrózió roncsait. A makacs szennyeződést így is csak többszöri tisztogatással sikerült eltávolítani. A tisztítás után restaurátorunk „levédte", azaz különböző vegyszerekkel konzerválta a felületet. Végül pótolta a hiányzó köveket és sárgaréz drótból, lemezből foglalatukat is. Mindez fél évet vett igénybe. Az elrongálódott, pusztuló, rozsdás tárgyak helyreállításához szakavatott kezekre, alapos kémiai, történeti-régészeti ismeretekre van szükség. Felelősségteljes, döntő fontosságú a restaurátor munkája. Az ő érdeme, hogy a kiállításra vagy raktárba kerülő értékeinket nem kell a további pusztulástól féltenünk. Másolat, vagy eredeti? Néhány éve áll A magyarországi feudalizmus korának hadtörténelmi emlékei című kiállításunk. Összeállításakor az volt a cél, hogy minél kevesebb „oktató szöveget" tegyünk ki, a tárgyakat engedjük „beszélni". Nem ekkor merült fel először, hogy a tárgyakra nézve rendkívül ártalmas - a levegő pára- és portartalma, a napfény, s a felerősítés miatt -, ha hosszú időn át „természetellenes" helyzetben tartjuk őket a vitrinben. A papír sárgul és fakul, a zászló szakad és fakul, a bőr kiszárad. Eredetit kitenni vagy nem, erről a kérdésről már régóta vitáznak a szakemberek. Kiállításunk látogatottsága, sikere majdnem egyértelműen megmutatta, hogy az eredeti tárgyak, dokumentumok varázsa semmivel sem pótolható, s erről az olvasó és látogató maga is meggyőződhet.