Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 1. (Budapest, 1984-85)

Vigyázz! Gyilkol!

Hatalmas, mégis csak centiméterekben mérhető világa tárulkozott ki a történelemnek, művelődés- és életmódtörténetnek, helyet kapott az irodalom, néhány ősi mesterség, hagyományos szórakozási mód bemutatása is. Apró vitrinek mellett óriási terepasztalokon sorsdöntő csatákat nézhettek a látogatók. Az ónfigura öntés történetéről, kultúrhistóriájáról tájékoztattak a képek, és ezt a történetet olyanok neve is fémjelzi Andersen mellett, mint a német E. T. A. Hoffmann és Goethe, vagy a francia Jean Paul. A zene világából Offenbach és Delibes neve kívánkozik ide. A militarizmus fogalmától megtisztított kézműves hagyomány NDK-szerte virágzik, felnőtt szakkörök igencsak sokféle foglalkozású tagjai vezetik be a gyermekek, fiatalok sokaságát ebbe a nagyfokú kézügyességet és játékos formájú szellemi gyarapodást remekül ötvöző, igényes alkotómunkába. A színes, romantikus, nosztalgiát ébresztő kiállítás elmosta a határokat felnőtt és gyermek között. A kétkötetesre duzzadt vendégkönyv lapjain a sok dicséret és néhány bíráló bejegyzés kiírt, jól fogalmazott mondatai mellett ott a csomó, verébfejnyi betűkkel „bevésett" gyermeknév is, de született tollbamondás a nagymamának és otthagyták óvodai jelüket a legkisebbek is. Fantáziát megmozgató, felnőtt és gyermek közös alkotómunkájára, együttjátszásra ösztönző volt ez a kiállítás. Legtöbbször ez a mondat hangzott el a termekben: miért nem csinálunk mi is valami ilyet? Vigyázz! Gyilkol! MIÉRT VESZÉLYESEK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚS ROBBANÓSZERKEZETEK? A második világháború befejező szakaszában a német csapatok műszaki zárakkal, aknamezőkkel biztosították visszavonulásuk zavartalanságát. Aknák, gránátok, robbanóanyagok tömege került a föld alá. Mindezt tetézte a fel nem robbant bombák, tüzérségi lövedékek óriási mennyisége. 1945. április 4-én hazánk felszabadult, de szinte minden négyzetkilométerén maradt elszórt tüzérségi és gyalogsági lőszer, kézigránát, fel nem robbant repülőbomba, aknagránát és egyéb robbanótest. Ezek a háborús maradványok gátolták az újjáépítő- és a termelőmunkát, tovább szedték áldozataikat is. Az egész ország akna- ill. lőszermentesítendő területté vált. A fasizmus leverésétől eltelt időszak alatt sokan lelték halálukat a háborúban szerzett betegségben. De ki számolta össze, hogy hány ember életét oltották ki, hányat tettek nyomorékká a háborúból visszamaradt, a romok között, a földön és a föld alatt lapuló robbanótestek? Pedig az aknakutatók és tűzszerészek 1945-ben, a fegyverek elnémulása után