Hadtörténeti Múzeum Programfüzet 1983-84. (Budapest, 1984)

Históriánkból

Históriánkból Múzeumunkban a felszabadulás utáni első évek érdemi tevékenysége két szó köré összpontosult: újjáépítés és gyűjteményrekonstrukció. Minden más másodlagos volt. De egy múzeum teljes életét kapcsolatainak sokoldalú kiszé­lesedése, valamint az a törekvés jellemzi, hogy a gyűjteményeiben felhalmo­zott értékeket közvetlenül a tudomány és művelődés szolgáltatába állítsa. Egy újkori történeti múzeum esetében ez az igyekezet kétségkívül aktualitáshoz kell hogy vezessen. Olyan történeti-művelődési tevékenységhez, amely a törté­neti tárgyak és módszerek felhasználásával múzeumi nyelven a mához szól. Ez az akkor még korántsem természetes és általánosan polgárjogot nyert gyakor­lat — szerény módon és eszközökkel — ebben a múzeumban már érvényesült. A Múzeum 1946 elején együttműködést kezdeményezett a MADISZ Országos Központjával, amelynek eredményeként kiállítást létesítettek a Mú­zeum 1848-ra vonatkozó anyagából. Jelentősebb volt a Magyar Partizán Szövetséggel közösen tervezett és megvalósított kiállítás. Mint azt a Múzeum parancsnoka költségvetési kérelmé­ben indokolta: „A kiállítás rendeltetése volna a magyar társadalom számára a szabadságharcos eszme ápolása, illetve a szabadságharcos muzeális emlékek megfelelő szemléltető módon való bemutatása", és „igen fontos eszköz volna az új, demokratikus honvédség megkívánt szabadságharcos szellemének és ha­gyományainak kifejlesztése szempontjából is." A kiállítást a vármegyeházán 1947. március 15-én nyitották meg. Ez volt az első olyan magyarországi kiállítás, amely sok évszázados történelmün­ket mába nyúló forradalmi és szabadságküzdelmekkel teli folyamatként mu­tatta be. E történeti folyamat része volt Budai Nagy Antal és Dózsa paraszt­forradalma, a Martinovics-összeesküvés, nyomatékkal 1848—49 előzményei és a szabadságharc részletei, majd 1918, a magyar köztársaság, 1919 proletár­forradalma, végül 1944—45, a magyar ellenállási és partizánmozgalom. A bemutatott muzeális anyag érzékeltetni kívánta a néptömegek aktív történelemformáló szerepét, az uralkodó osztályok reakciós, hazug magatar­tását, amely mindig a tömegekkel szembeni megtorlással párosult. Harmoni­kus egységbe ötvöződött a korai évszázadok tárgyi és dokumentumanyaga a közeimúlt emlékeivel, amelyek közt látható volt például Kiss Jánosnak, az el­lenállási mozgaiom mártírjának ruhája és a Nógrádi Sándor vezette partizán­egység zászlaja.

Next

/
Thumbnails
Contents