Hadtörténeti Múzeum Programfüzet 1983-84. (Budapest, 1984)

A múzeum kiállításai

TOBORZÁS „. . . ezen Pátens levelemet mutató Tisztet a végre küldöttem ki, hogy. . háromszáznegyvennyolcz Gyalog katonáknak kiállítására mennél alkalmasabb embereket fogadhasson; kirevalónézve legjelesebben városi Magistratuális Tisztek Ő Kegyelmek, nemkülönben falusi Bírák és lakosok látván ezen Pátensemet, az említett Tisztet ezen Gyalog katonaságnak fogadására nemcsak mindenütt szabadon admistálják, sőt magok is .. . teljes segítséggel assistentiával legyenek s iránta szükséges rendeléseket tegyenek." — így szól többek között Károlyi Sándor Szatmár vármegyére kiadott „verbungos-patense". A pátenslevelet vivő verbungos tiszt még külön utasítást is kapott a verbuválás lebonyolítására. A nyolcpontos utasításból megtudjuk a következőket: a tiszt ötven forinttal a zsebében — amit a vármegyétől kap —, a hetivásáron jókor megjelenik, igazolja magát a városi hatóságnál, és szállást adat magának. Az ötven forintból hegedűsöket vagy más egyéb zenészeket fogad, és zeneszóval kezdi a verbuválást. A felfogadott újoncok közepes termetűek, izmosak, 18—26 év közötti épkézláb fiatalemberek legyenek. A katonának állókról pontos lista készüljön, az újonc nevének, korának, vallásának, családi állapotának feltüntetésével, és külön számadás a zsoldról, amely nekik a besorozás alatt fejenként hat krajcárjával jár. Ha 15—20 újonc együtt van, közülük a legrátermettebbet tegye meg káplárnak, hirdesse ki az „alapregulát", figyelmeztesse őket, hogy a szökésért fejvesztés jár. Gondoskodjék a felfogadottak szállásáról, tűzifájáról, főzési lehetőségeiről. A pátens és a hozzáadott utasítás 1741-ben íródott. Ilyen formában zajlott le a toborzás — persze sok-sok meg nem értéssel, huzavonával. Amíg a szabad toborzás tartott, alig-alig változott kellékeiben. A színhely a városhelyek főtere, a vásár napján. Elmaradhatatlan a zene. Később megjelenik a toborzó zászló is, és mindig akad katonának álló, ha nem is a kívánt létszámban. Bor, toborzó nóta, tánc, vigalom, kíváncsiskodók, érdeklődők, s persze a zsold és a külsőségben pompás katonaélet, a férfias bátorság próbatételének izgató lehetősége. Sok év múltán, ha a katona visszatért falujába — ha nem halt katonahalált Európa csataterein —, ő lett a világot látott ember, útba indító községének megbecsült, figyelmet érdemlő tagja.