Hadtörténeti Múzeum Programfüzet 1983-84. (Budapest, 1984)

Históriánkból

Históriánkból Múzeumunkban a felszabadulás utáni első évek érdemi tevékenysége két szó köré összpontosult: újjáépítés és gyűjteményrekonstrukció. Minden más másodlagos volt. De egy múzeum teljes életét kapcsolatainak sokoldalú kiszélesedése, valamint az a törekvés jellemzi, hogy a gyűjteményeiben felhalmozott értékeket közvetlenül a tudomány és művelődés szolgáltatába állítsa. Egy újkori történeti múzeum esetében ez az igyekezet kétségkívül aktualitáshoz kell hogy vezessen. Olyan történeti-művelődési tevékenységhez, amely a történeti tárgyak és módszerek felhasználásával múzeumi nyelven a mához szól. Ez az akkor még korántsem természetes és általánosan polgárjogot nyert gyakorlat — szerény módon és eszközökkel — ebben a múzeumban már érvényesült. A Múzeum 1946 elején együttműködést kezdeményezett a MADISZ Országos Központjával, amelynek eredményeként kiállítást létesítettek a Múzeum 1848-ra vonatkozó anyagából. Jelentősebb volt a Magyar Partizán Szövetséggel közösen tervezett és megvalósított kiállítás. Mint azt a Múzeum parancsnoka költségvetési kérelmében indokolta: „A kiállítás rendeltetése volna a magyar társadalom számára a szabadságharcos eszme ápolása, illetve a szabadságharcos muzeális emlékek megfelelő szemléltető módon való bemutatása", és „igen fontos eszköz volna az új, demokratikus honvédség megkívánt szabadságharcos szellemének és hagyományainak kifejlesztése szempontjából is." A kiállítást a vármegyeházán 1947. március 15-én nyitották meg. Ez volt az első olyan magyarországi kiállítás, amely sok évszázados történelmünket mába nyúló forradalmi és szabadságküzdelmekkel teli folyamatként mutatta be. E történeti folyamat része volt Budai Nagy Antal és Dózsa parasztforradalma, a Martinovics-összeesküvés, nyomatékkal 1848—49 előzményei és a szabadságharc részletei, majd 1918, a magyar köztársaság, 1919 proletárforradalma, végül 1944—45, a magyar ellenállási és partizánmozgalom. A bemutatott muzeális anyag érzékeltetni kívánta a néptömegek aktív történelemformáló szerepét, az uralkodó osztályok reakciós, hazug magatartását, amely mindig a tömegekkel szembeni megtorlással párosult. Harmonikus egységbe ötvöződött a korai évszázadok tárgyi és dokumentumanyaga a közeimúlt emlékeivel, amelyek közt látható volt például Kiss Jánosnak, az ellenállási mozgaiom mártírjának ruhája és a Nógrádi Sándor vezette partizánegység zászlaja.