Hadtörténeti Múzeum Programok Magazin 1982-83. (Budapest, 1983)

Gyarapodásunk forrásai

ez nem kis feladat. Bármily furcsa is, de ide tartozik a jelenkor, a Magyar Néphadsereg történetének anyaga. Szemlátomást fokozódik az igény iránta. - Bizonyára már elég jól ismered az archívumi anyagot. Mondanál egy-két kuriózumot? - Fényképészettörténeti szempontból elsőként dagerrotípiáinkat említem. 1842 táján készült az első. Rendkívül nagyértékű a Magyar Tanácsköztársaságra vonatkozó üveglemez-negatív gyűjteményünk, amelynek egy része még a forradalom idején került a Múzeumba. S ha a mába nézünk? Mi rendelkezünk az ország legnagyobb összefüggő űrkutatási, űrhajózási foto-negatív gyűjteményével. . ., mert mi rendeztük az első szovjet-magyar közös űrrepülés emlékkiállítását. - Sok sikert kívánunk további munkádhoz. Gyarapodásunk forrásai Évről évre több ezer tárgy és dokumentum kerül a Múzeum birtokába. Nagyobb része raktárakban várja további sorsának beteljesülését, a közönség csak töredékükkel találkozik. A Múzeum szakemberei mégis céltudatosan, szívósságot követelő munkával gyarapítják a gyűjteményeket. Egy-egy tárgy ha mesélni tudna, nemcsak a saját múltja, hanem múzeumba kerülésének körülményeiről is izgalmasan szólna. Az utolsó három év több mint húszezer tárgya és dokumentuma is a legkülönfélébb helyről került elő. Kard a Duna medréből, ágyúcsövek, sarkantyúk, kengyelek, patkók a föld mélyéből vándoroltak - a leletmentő közreműködésével -a Múzeum falai közé. Többnyire azonban családi relikviaként, magángyűjtő tulajdonaként vásárlással jutottunk hozzá, de szép számmal adtak át muzeális értékeket katonai és más intézmények is. A közelmúlt egyik izgalmas vásárlása kétségkívül egy 1848/49-es honvédzászló volt. Tudomásunkra jutott, hogy a Váctól nem messze fekvő Penc községben valaki a szabadságharc egyik hadizászlaját őrzi. A helyszíni kutatás igazolta a hírt. A község talán legszegényesebbnek látszó házában bukkantunk rá a 49. honvédzászlóaljban szolgált Grisza Ágost honvédzászlós késői leszármazottjára, az idős Grisza Lajosra, aki valóban őrizte a zászlóalj hadizászlajának középső, címeres részét. Az 1849. április 5-én Abonyban felszentelt zászlót október 2-án Komáromban darabolta szét a zászlóalj tisztikara. Grisza Ágost, a neki jutott zászlódarabbal 22 évig élt külföldi emigrációban.