Hadtörténeti Múzeum Programok Magazin 1982-83. (Budapest, 1983)

A „muzeológus" - Véleményem szerint

A „muzeológus' Komoly, szemüveges kis dagi, rövidnadrágos. Gondterhelten keresgél az ajtókon kifüggesztett névtáblák között. Hóna alatt szorongat egy második világháborús német rohamsisakot. Bekopogni mégsem mer sehova. Végre jön valaki, akihez úgy érzi, bizalma lehet, fel is ismeri a rendfokozatát. Óriási levegőt vesz, elkezdi a mondókát, pont, vessző, szünet és újabb levegővétel nélkül : „Alezredes bácsi apukám találta a telken az alapot ásták és én rögtön láttam és én rögtön mondtam neki és tudom is hogy ez német sisak és azt is mondtam neki hogy ide kell hozni mert én az újságban is olvastam hogy a Hadtörténeti Múzeum kéri ezeket és azt is mondták már nekem amikor az iskolával itt voltunk hogy törvény is van erre és ezért be is kell hozni és a fegyvert is de sajnos azt nem találtunk és azt is tudom hogy ugyanúgy kell behozni ahogy megtaláltuk mert nem szabad lemosni mert akkor elrontjuk." Másodpercnyi szünet, az egész gyerek csupa érdeklődés, csupa rajongás. „Ugye jól tettem?" A kék gyerekszem csupa értelem, boldog a dicséret hallatán. Lehet, hogy ő lesz a jövő muzeológusa? Véleményem szerint... A Múzeum több évtizedes, mind szorosabb és sokrétűbb kapcsolata az iskolákkal arra ösztökélt bennünket, hogy véleményt kérjünk: hogyan látják mások a Múzeum és az iskolák kapcsolatát? A sokévi együttműködés egyik istápolóját, Vladár Ervint, az Országos Pedagógiai Intézet tantárgyi főosztálya helyettes vezetőjét kértük válaszra: - Az iskolák és múzeumok közti kapcsolatok fontosságát ma már senki számára nem kell bizonygatni. E kapcsolatok kiépítésében a Hadtörténeti Múzeumot az elsők közé soroljuk. Régóta, rendszeresen, hatásosan nyújtja a múzeum azokat a lehetőségeket, amelyek az iskolai történelemtanítás jobbá, színvonalasabbá tételéhez hozzájárulhatnak. A tárgyak a múlt idők tanúi. A tanuló egy kis fantáziával az eleven valóságot képzelheti a kiállított tárgy köré. És épp ez a történelemtanítás egyik fő célja: élővé tenni a régi időket. A Múzeum kiállításai - anyaggazdagságuk, esztétikusságuk mellett - didaktikusak, épp ezért könnyen hasznosíthatók. Az a lehetőség pedig, hogy szakköri foglalkozásokon a gyerekek kézbe vehetik az eredeti tárgyakat, fegyvereket s az eredeti ruhák másolatait magukra Ölthetik, fokozott élményt jelent. A tapintás, az érzékelés újabb információk forrása. Ha ráadásul a gyerek mozoghat, „élhet" a felvett ruhában, valóban nagyon közel került a múlthoz. Ezek a lehetőségek a tanár számára - iskolai körülmények között - nem