Kreutzer Andrea - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 10. (Budapest, 2008)

MÚZEUMUNK ÉLETÉBŐL, TÖRTÉNETÉBŐL - CS. KOTTRA GYÖRGYI: Emlékezés egy restaurátorra (Vágó Erzsébet 1950-2006)

Cs. Kottra Györgyi EMLÉKEZÉS EGY RESTAURÁTORRA (VÁGÓ ERZSÉBET 1950-2006) A kerek, vagy majdnem kerek évfordulók mindig pillanatai az emlékezésnek is. Jó és rossz történéseket, sikereket és balsikereket, szeretett vagy kevésbé kedvelt kollégák alakját elevenítjük fel a múltból. Ismét felidézzük egyéniségüket, pályájuk apróbb és nagyobb pillanatait, munkásságukat. Körülnézve elgondolkodik az utód, hogy az emlékeken kívül hagytak-é valamilyen maradandó nyomot a Múzeum történetében? Vágó Erzsébet textilrestaurátor 1950. szeptember 6-án született Budapesten. Általános iskoláit Jászkarajenőn végezte, majd ismét a fővárosba kerülve kereskedelmi szakközépiskolába járt. 1970 januárjában lett a Hadtörténeti Múzeum dolgozója, ahogy akkor mondták: honvédségi polgári, majd később kinevezett polgári alkalmazott. Gépíró titkárnőként, mai kifejezéssel asszisztensként kezdett dolgozni a Gyűjteményi Osztályon. Semmi nem predesztinálta akkor még arra, hogy restaurátor legyen. De szeretett és tudott is varrni, és így, amikor munkatársnője, Takácsné Hajdú Mária 1973-ban szülési szabadságra ment, Erzsébet részmunkaidőben, eredeti helyét megtartva kezdett el a restaurátorműhelyben dolgozni. Hamar feltűnt briliáns kézügyessége és animális türelme, ami elengedhetetlen a restaurátori munkához. 1974-től - bár nem státuszon, de folyamatosan - a műhelyben dolgozott és ekkor végezte el a restaurátori alaptanfolyamot. 1980 körül végleg restaurátori helyre került, majd 1982/83-ban sikeresen, sőt kiválóan abszolválta a középfokú restaurátori tanfolyamot is. A 90-es évek elején felsőfokú textilrestaurátori képzésben vett részt és szíve vágya volt, hogy továbbtanulhasson. Ez idő tájt azonban még nem volt annyira fontos az életfogytig való tanulás, így restaurátorként nem képezhette magát tovább. Legalábbis nem hivatalosan. Eljárt minden konferenciára, beszerzett minden szakirodalmat, angolul is megtanult, hogy többet tehessen a tárgyakért, amelyek néha szinte szó szerint elborították. A született textiles, aprócska hölgy foglalkozott bőrrel, szőrmével és mindennel, amivel megbízták. Ha kellett, függönyt, terítőt varrt és vasalt. Javította a kiállítási installációt, varrta a kollégák szétcsattant nadrágját és leszakadt szoknyáját, képet ragasztott, nyakkendőt és felvarrt csillagokat tisztított. De mindenekfelett textilrestaurátor volt, a legjobb értelemben. Mindennek utánajárt. Nem elégedett meg a láthatóval, ha kellett, kijárta a műszeres vizsgálat költségeit, konzultált festőrestaurátorokkal és vegyészekkel. Es varrt és varrt