Kreutzer Andrea - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 10. (Budapest, 2008)

KÖZLEMÉNYEK - KEDVES GYULA: Emléknap vagy ünnep? - út a Magyar Golgotára. Gondolatok egy ünnepi beszéd ürügyén

Kedves Gyula EMLÉKNAP VAGY ÜNNEP? - ÚT A MAGYAR GOLGOTÁRA GONDOLATOK EGY ÜNNEPI BESZÉD ÜRÜGYÉN

1 Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nemzetünk történelmének egyik legfontosabb, s egyúttal legdicsőbb fejezete. A legdicsőbb annak ellenére, hogy a szabadságharcot vérbe fojtották, s az közvetlenül vereséggel is végződött. Mert nem a nemzet akarata, elszántsága volt kevés a cél, a polgári társadalom és a nemzeti önrendelkezés elérésére, hanem a külső beavatkozás iszonyatos méretű katonai ereje volt túl sok. De amit fegyverrel nem sikerült kivívni 1849-ben, azt, illetve annak jelentős részét a szellem erejével és a jog eszközeivel biztosította nemzetünk számára 1867-ben még ugyanaz a legendás 48-as nemzedék. A forradalom és szabadságharcra való megemlékezéseket mégis két dátum fogja közre. Március 15., a diadalmas forradalom napja és október 6., a nemzet gyásznapja. Ez azonban csak a felszínen nézve ellentmondás. Október 6. ugyanis nem egyszerűen csak nemzeti gyásznap. Az 1849 és 1867 közötti időszakban a nemzet lelkierejének a bizonyítéka, a nemzet törhetetlen szabadságvágyának a jelképe volt, annak a szabadságharcnak az emléknapja, amely nem félt áldozatot hozni, s amelynek következetes végigharcolása nélkül nem lett volna lehetőség az 1867-ben kötött kompromisszumra. Október 6. a nemzet gyásznapja lett rögtön 1849. október 6-át követően. Majd, még ennél is több, egy egész emberöltőn keresztül eleven jelképe a nemzet szabadságvágyának, a meg nem alkuvásnak. A vérbe fojtott szabadságharc résztvevőit kegyetlenül sújtó megtorlás irányítói sokkolónak szánták a tömeges kivégzéseket, amelyek első pillanatban iszonyatukkal valóban megbénították nemzetünket, s Európa jobb érzésű gondolkodóit utálatra késztette a nagyhatalmi szerepben tetszelgő, de annak megfelelni nem tudó Habsburg-politikával szemben. Es ne számolgassunk most, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ne állapítsuk meg, hogy hiszen 1849/50-ben abban a nagy országban feleannyi áldozatot sem kívánt a megtorlás, mint 1956-ot követően ebben a kicsinyben. Az elveiket meg nem tagadó emberek fizikai megsemmisítése a kulturáltságára, modernségére oly büszke XX. század találmánya Európában, a XEX. század derekán teljességgel szokatlan volt a magukat műveltnek tekintő államok körében. Lord Palmerston, az angol külpolitika teljhatalmú irányítója csöppet sem volt barátja 1 A HM HLM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán október 6-a alkalmából mondott emlékbeszéd bővített változata.