Kreutzer Andrea - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 10. (Budapest, 2008)
GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - SAMU BOTOND GERGŐ: A magyar Hadtörténeti Múzeum tárgyanyagának sorsa a II. világháború végén (1. rész)
megérkezésem előtti napokban is egy letakart rendszámú autóban vittek el ládákat, képeket és múzeumi anyagokat erőszak alkalmazásával. Tudomást szereztem arról is, hogy majdnem naponta járkálnak az orosz katonai parancsnokság tiltó rendelkezései ellenére is a kastélyba csellengő orosz katonák, akik minden esetben visznek el múzeumi tárgyakat. Ezek megállapítása után azonnal felkerestem a Devecser-i orosz járási katonai parancsnokot s közölve vele a tapasztaltakat és azt, hogy a fentiek után szándékomban áll az anyag legértékesebb részének azonnali összegyűjtése és Devecserbe való beszállítása. Az orosz katonai parancsnok Janguzov őrnagy a legnagyobb készséggel állott rendelkezésemre és minden tekintetben az egy hétig tartó munkám, alatt segítségemre volt. Ezalatt a hét alatt a múzeum régi beosztottjával Reményi György asztalossal saját kezűleg szettem (így!) össze az összedobált anyagok közül két teherautót kitevő legértékesebbnek minősített múzeumi anyagot. Az orosz hatóságokkal lefolytatott további tárgyalásaim eredményeként, kölcsönzött benzinnel az egyik gépkocsi szállítmány múzeumi anyagát Devecserbe helyeztem biztonságba, a másik szállítmány anyagát pedig felhoztam Budapestre a Hadimúzeum régi törzsépületébe. Budapesten kapott utasításaim értelmében az ezután következő időben a Hadimúzeum volt alhadnagyi és tiszthelyettesi karának közreműködésével felszállításhoz előkészítettem a visszamaradt 17 tehergépkocsit kitevő többi anyagot is. Igen sok nehézség és hosszas tárgyalások után biztosítani tudtam a szovjet katonai hatóságok támogatásával a hátralévő hatalmas mennyiségű múzeumi anyagnak gépkocsikkal való beszállítását a Devecser-i vasúti állomásra. [...] A múzeumi anyagot végre is sikerült utolsó darabig elhoznom Somlóvárról. " 137 Később szó esik a Sárvár felé elszállított zászló- és fegyveranyagról is, melynek valami okból visszamaradt töredékét, szám szerint 149 „újabb típusú" puskát a devecseri városparancsnok átadott a múzeumnak. Miután ismerteti az előtte tornyosuló akadályokat, amelyeket aztán sikeresen legyűrt, Szentneményi zárszavában a legnagyobb elismerés kifejezését kérte a szállítás lebonyolításában részt vevő múzeumi alkalmazottaknak és szovjet őrnagyoknak. 1945. október 30. - a fentiek szellemében írásbeli dicséretben részesültek a múzeumi különítmény tagjai: Nagy Károly, Rozgonyi János, Harsányi Iván, Molnár Kálmán, Kőváry Alajos, Tótváry József és Bor Sándor; a berakodást felügyelő Schifter Lajos főhadnagy, továbbá a szovjet őrnagyok: Janguzov városparancsnok, 138 Mélynikóv és Bisztroff szovjet ellátó oszlop parancsnokok; végül, de nem utolsó sorban Vég Antal rendőr őrmester, az Erdődy-kastély sokáig egyetlen őre. 139 137 HL XIII. 4. Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 1. doboz, HMúz. 70/Kt.-1945. sz.-hoz Szentneményi Béla jelentése. 1-2. p. 138 Janguzov: szovjet őrnagy, Devecser parancsnoka. 139 HL XIII. 4. Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 1. doboz, HMúz. 167/Kt.-1945. Vég Antal volt Szentneményi szerint az, „aki hosszú időn keresztül a legnagyobb önfeláldozással őrizte sokszor életveszélyes körülmények között is, /ezt magam is tapasztalhattam, mert egyik est időben a kastély közelében orvul rámlőttek/ a múzeum anyagát. Annál is inkább részesíthető elismerésben, mert a megmaradt csekély mennyiségű egyenruházati gyűjtemény egy részét ő mentette meg a múzeum részére azzal, hogy egy alkalmas helyen több ruhadarabot elrejtett és megérkezésekor nekem beszolgáltatott."
