Kreutzer Andrea - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 10. (Budapest, 2008)
KIÁLLÍTÁSOK - SUBA JÁNOS: „A magyar Maginot" A déli védelmi rendszer 1951-1955 - Kiállítás és konferencia 2007. november 6., Páka
kerülő dokumentumok fajtáit. A kiállítás a művelődési központ legnagyobb teremében kapott helyett, ezt kellett „feltölteni". A kiállítást - párhuzamosan más kiállításokkal - dr. Lugosi József ezredes, a Hadtörténeti Múzeum igazgatója rendezte. A bemutatásra került anyagokat a Magyar Néphadsereg életét, fegyverzetét, felszerelését bemutató fényképek, a védelmi rendszert ábrázoló térképek, erődtípusok műszaki leírásai és légifotók alkották 50 tablón. A kiállítás kivitelezését bonyolította, hogy olyan témáról kellett rendezni, amely a maga korában titkos volt, hiszen az építkezést szigorú titoktatás övezte: menetéről, lefolyásáról fénykép, film nem készült. A szemrevételező csoportok és az építkezés irányítói határőr egyenruhában voltak. Másrészt pedig a hadtörténetírásban nem nagyon szerepelt. A védelmi rendszert nem használták, nem szállták meg csapatok, és amikor nem volt rá szükség, felszámolták, elbontották. A kiállítás alapját a térképek alkotják. Az egyik térkép a Magyar Népköztársaság védelmi rendszerét mutatja be kiértékelt katonaföldrajzi adatok alapján, a megépítésre javasolt, tervezet védelmi vonalakkal együtt. A védelmi rendszerről - éppen titkosság miatt - tervezési dokumentumok nem állnak rendelkezésünkre, csak az a két térkép, amely a védelmi építkezések helyzetét és ütemezését mutatja be, Farkas Mihály aláírásával. A Védelmi Rendszert Körmendtől - Nagylakig készítették elő. Kiépítését súllyal a Duna - Tisza közén és a Lenti - Nagykanizsa irányban hajtották végre. Vagyis a támadásra leginkább alkalmas területen és zalai szénhidrogénmezők védelmére épült ki. A térképen szépen látszik a rendszer felépítése, így az előtér és három védőöv: egy megközelítően jól kiépített fővédőöv, egy gyengén kiépített második és egy és harmadik védőöv. Ezek mélysége 10-25 km közt váltakozott. A térképen évenkénti bontásban szerepel az építkezés üzemezése. (Az más kérdés, hogy nem tudták teljesíteni.) A másik térkép a védelmi rendszer addig elkészült részeit mutatja be. Oszszehasonlítva az 1951-ben tervezett és a ténylegesen megépült védőkörleteket elmondható, hogy a tervezett 802 db-nak, 45%-a, 362 db épült meg. A másik, ami szembetűnő, hogy a déli védelmi rendszer nem került kiépítésre az egész határszakaszon. Az 1955-ből származó térkép bizonyítja, hogy Somogyudvarhely és Drávaszabolcs - ahol 1952-ben épült ki a védőkörlet - közötti szakaszon nem történt védelmi építkezés. A 600 km-s határ 100 km-s szakasza nem volt megerősítve. A másik szakasz, ahol nem volt erődítés Oriszentpéter és a hármashatár közötti 30 km sáv volt. Ez is a védelmi jelleget erősíti, hiszen a támadásra leginkább alkalmas irányokat zárták le. Emellett szerepel az Erődítési Csoportfőnökség szervezetére felépítésére, ügykörére vonatkozó 1951 végén született javaslat is. A védelmi rendszer kivitelezését az erre a célra alakult építő zászlóaljak és a bevont műszaki alakulatok végezték. A szükséges anyagi-technikai eszközök biztosításában számos állami vállalat és üzem is részt vett. A vezérkar az építkezés egész ideje alatt ellenőrizte a hadműveleti és harcászati követelmények betartását, valamint megadta az építő alakulatok felé az építkezés programjának évenkénti követelményét. A védelmi munkálatokon 1952. májusl5-i kimutatás szerint 8 építő zászlóalj dolgozott:
